BCE_Terepmunka_naplók_a_karanténból_2020/tavasz

Május 31: Pont ma , május 31-én jöttem volna haza... - Ha nem lett volna koronavírus, most valószínűleg kettős érzések lennének bennem: szomorúság, hiszen otthagyom ezt a csodaszép helyet, és a barátokat... De boldogság, mert hazaérkezem, otthon vagyok, tele élményekkel, képekkel, amit a norvég, illetve a svéd, meg a dán utazások alatt szereztem, illetve készítettem volna. -  Ha nem lett volna koronavírus, most a repülőtéren családom várna, én pedig futnék hozzájuk, hogy megölelhessem őket több hónap után. -  Ha nem lett volna koronavírus, alig várnám, hogy találkozhassak a barátaimmal, és mesélhessünk egymásnak, mi mindent történt az elmúlt időszakban, független attól, hogy sokmindenkivel renszeresen beszéltem kintlétem alatt. -  Ha nem lett volna koronavírus, azt érezném, hogy a nehézkes, és kihívásokkal teli kezdés ellenére nem bántam meg, hogy egy félévet külföldön töltöttem, mert részese lettem egy másik közösségnek, egy teljesen másik életérzésne...

Május közepe: A kinti vizsgáimat letudtam, és csak az eredményekre várok, de azokra nagyon. Most az itthoni egyetem kihívásaival állok szemben. Az idő egyre csodásabb, virágzik minden, és újra van élet a városban. Persze az már más kérdés, hogy egyelőre még tanulnom kell, de sokkal jobb hangulatban telik a májusi hónapom. Megérkeztem haza! Hogy mit is jelent ez? Azt, hogy lélekben is otthon vagyok. Elengedtem azt, hogy hogyan alakult ez a félévem, mik voltak a terveim, és mik valósultak meg. Megbékéltem azzal, hogy nekem most mégis itthon a helyem. Szinte olyan, mintha évekkel ezelőtt eltöltöttem volna pár hónapot Norvégiában, aztán pedig hazajöttem....

Május eleje: Kezdődnek a vizsgák! A norvég egyetemen ahhoz, hogy elmehessünk vizsgázni, először egy kb.: 10 oldalas beadandót kellett írni, ami pass/fail. Értelemszerűen, ha pass, akkor lehet menni vizsgázni. Az első exam május 4-én volt az első komolyabb vizsga, amikor is egy 14 oldalas esszé megírására kaptunk 6 napot. Ez az ,,Environment and Society'' órámhoz tartozik. A téma nem volt rossz, de őszintén szólva nem jött az ihlet olyan könnyen, mint gondoltam volna. Megkaptam a témát, és sokáig csak meredtem a laptop elé. Majd elkezdtem szakirodalmakat keresni, és belekezdeni az írás folyamatába. Aztán megint jött az üresjárat, hiszen nem tudtam mit, és hogyan írjak. Teljes őszinteséggel megmondom, hogy kissé váltakozott a hozzáállásom a 6 nap alatt. Naivan azt hittem, hogy ennyi idő alatt még a Világot is meg lehet váltani, nehogy már egy esszét ne tudjak megírni, de aztán rájöttem mi zavar engem. Az, hogy még ez is? Még vizsgázzak is? Semmi értelmét nem láttam annak, hogy ...

Április: Már egy ideje otthon vagyok...Sokat jár az agyam azon, hogy mi lett volna, ha...de rájöttem, hogy ez fölösleges. Tulajdonképpen megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül, sok barátom van hasonló helyzetben, és legalább annyi jó van a rosszban, hogy ezen együtt megyünk át. Ami viszont rendkívül nehézkes számomra, az az online külföldi órák. 2 órás, zajos, követhetetlen előadások, és mivel mindenki otthon van, így még koncentrálni is szinte lehetetlen. Annyi szerencsém van ( nem tudom, hogy ez amúgy annak mondható-e, de talán ), hogy nekem április közepén vége a szorgalmi időszaknak, így nem sokáig kell elviselnem az online órákat, és a vizsgákra tudok majd fókuszálni. De mivel  nem mindig van alkalom a személyes konzultációra, így igen nehéz kiigazodni az anyagban, kissé homályos még, hogy pontosan miből is lesz a vizsga, de majd talán körvonalazódik. Továbbá otthoni ,,intenzív'' napirendem igen ,,produktívvá tesz'', így sokszor előfordul, hogy nap végére még mind...

Március vége: Március 13-án tértem haza. A repülő gyorsan megérkezett, landoltunk, és a szüleim pedig vártak rám a kapunál. Nem mondom, hogy nem volt jó őket látni több, mint 2 hónap után...Hiszen nagyon megörültem, amikor egyszer csak előtűntek a sok várakozó ember közül. Jó volt megölelni őket. A kocsi ablakán kinézve azon gondolkoztam, hogy délelőtt még Norvégiában voltam, most pedig ismét Budapesten vagyok, de nem itt kéne lennem, ez így NEM JÓ!!!. Folyamatosan cikáztak a gondolatok és kérdések bennem, hogy ,,Jó döntés volt hazajönnöm?'', vagy hogy ,, Tényleg ilyen tragikus a helyzet, vagy csak én túlzom el?''. Ahogyan megérkeztünk haza, a testvérem várt otthon óriási mosollyal az arcán. Rögtön megcsapott az a bizonyos ,,otthon illat'', és tudtam, hogy itthon vagyok biztonságban. Akárhogyan is kellett volna lennie, ebben a helyzetben a legfontosabb, hogy a családommal legyek, akikre bármikor számíthatok.  Nehéz hetek következtek...Újra otthon, nem vagyok...

       Január 5-én repültem, de Joensuuba csak 6-án dél körül érkeztem a McDonald's-os éjszaka után. A tutorunk elhívott minket egy délutáni, városi sétára, néhány másik tutorral és diákjaikkal kooperálva, hogy már az első pillanatoktól megkönnyítsék mindannyiunk ismerkedését. A találkozón minden jelenlévő bemutatkozott, elmondott egy-két dolgot magáról, majd körbejártuk a legfontosabb helyszíneket. Abban az órában még kicsit aggódtam hogy fogok barátkozni, mert voltak, akik már pár napja itt voltak és összerázódtak, ráadásul túlnyomó többségben voltak a spanyolok.Ennek ők nagyon örültek, de őszintén szólva aznap nem is annyira tudott foglalkoztatni a barátkozás kérdése, csak az számított, hogy két nap után végre lefeküdhessek egy igazi ágyba és aludjak.  Végül úgy is lett, másnap pedig menni kellett az első oktatási napra, ami valójában csak egy orientációs nap volt, ahol minden fontos információról és programról tájékoztatnak. Rövidesen rájöttem, hogy a bar...

     2020. május 7-én épp békésen ültem a konyhában, belemerülve a saját kis világomba, amikor egyszer csak beront a lakótársam és belenyomja a telefonját az arcomba. Mindez arra volt jó, hogy együtt feldolgozhassuk a hírt, hogy a május 25-i járatunkat eltörölték.       Tudtam, hogy neki már több gondja is volt ezzel a haza jutással, mert már hosszabb ideje tologatta az eltörölt időpontokat, de naivan végig azt feltételeztem, hogy ez velem nem történhet meg. Nos, megtörtént. Azonban nem érintett rosszul a hír, mert meglepő módon csak elkezdtem nevetni, mint akinél elmentek otthonról. Viccesnek éreztem, hogy ennyire szerencsétlenek lettünk, de közben nem is aggódtam egyáltalán. Valójában még örültem is, mert amúgy sem akartam olyan hamar hazamenni, csak anno így jött ki jobban a repülőjegy ára. Viszont az itteni új, jó barátnőm, június 3-n repül haza.       A következő lehetőségeink a 29-e és a június elseje. Azt gondoltam akkor...

Március végén, amikor eldöntöttem, hogy nem utazom haza a koronavírus miatt, még teljesen biztos voltam abban, hogy minden fennakadás nélkül fogunk hazautazni a tanév végén. Álmomban sem gondoltam volna, hogy májusban, sőt még júniusban sem fogunk tudni közvetlen járattal hazarepülni. Március végén egy szimpatikus, segítőkész konzuli tanácsos érdekelődött telefonon a hogylétemről, gondoltam tőle megérdeklődöm, hogy milyen lehetőségek vannak ilyen esetben. Nos, választ nem kaptam, ezért kerestem egy másik elérhetőséget, innen kaptam jó tanácsokat a hazautazással kapcsolatban. Jelenleg Finnországból közvetlen repülőjárat Magyarországra nincs, autóval Németország érintésével talán haza lehetne jutni, de ott minden tartomány külön dönt a határzárról és van, ahova be lehet utazni, van, ahova esélytelen. Repülővel egy átszállással és minimum 3 reptéren keresztül tudunk hazautazni (sehol nem érkezünk arra a reptérre, ahonnan Magyarországra indulnánk). Mindhárom járat Helsinkiből indul, az eg...

Karanténban nem történik sok. Gyakran elmerengek a terveken, amiket az otthon csücsülés helyett élnék az Erasmus félév részeként…   Ha nem lenne járvány… … megkezdődött volna az angol tavaszi szünet és egy nagyon olcsó jeggyel Dublinba tartanék a cseh lánnyal. A járat pontosan indulna és nem dobná meg a gépet semmilyen légörvény, azt nem szeretem. Az egy órás út során alig érnénk el a repülési magasságot, már kezdenénk is a landolást. A Saint Patrick napi hétvége után frissen leárazott szállásunkra délután érünk volna. Az idő kissé borús lenne, a fű vakító zöld. Olyan igazi ír. Fáradtak lennénk, ahogy az utazáskor lenni szokott. Kis sétára tőlünk, macskaköves járdán vezetne az út a pub-hoz, ahonnan ír zene szól. Beülnénk egy-két ciderre, beszállnánk a helyi pub-quizbe és nehezen értenénk a feltett kérdéseket a helyi akcentustól. Másnap felülnénk a sárga-kék emeletes buszra, ami a központba visz minket. Bejárnánk a kirakatokkal, utcazenészekkel és ír táncosokkal ...

       A mai napon, május elsején, a finnek sem hagyják ki a munka ünnepét, csak ők épp a maguk módján ünneplik. Általában. Nem ebben a járvány időszakban. Normális esetben akár heteken át ünnepelnék, karnevál szerűen. Ráadásul a tanév legnagyobb hallgatói rendezvénye. Minden évben május elseje és az azt megelőző este számít a legnagyobb volumenű bulinak Finnországban, ahogy ünnepeljék a tavasz megérkeztét.       A Vappu kulináris hagyományai között szerepel a munkki (1.kép), sima (2.kép) és a tippaleipä (3.kép). Egyik sem túlzottan egészséges, ellenben finom.Mondjuk én pont nem fogom itthonról megkóstolni, de hiszek nekik. Tradícióképpen minden évben felemelnek néhány diákot a fővárosban, hogy az ottani Havis Amanda nevű szobor fejére tegyenek egy ballagó kalapot. A nap további részében pedig szeretnek hatalmas piknikeket tartani nagyobb parkokban, legalábbis Helsinkiben mindenképpen. További részlet, hogy a finneknél alapvetően meg...