Erasmus félév otthon, azaz karanténos napjaim pt.2

Április: Már egy ideje otthon vagyok...Sokat jár az agyam azon, hogy mi lett volna, ha...de rájöttem, hogy ez fölösleges. Tulajdonképpen megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül, sok barátom van hasonló helyzetben, és legalább annyi jó van a rosszban, hogy ezen együtt megyünk át.
Ami viszont rendkívül nehézkes számomra, az az online külföldi órák. 2 órás, zajos, követhetetlen előadások, és mivel mindenki otthon van, így még koncentrálni is szinte lehetetlen. Annyi szerencsém van ( nem tudom, hogy ez amúgy annak mondható-e, de talán ), hogy nekem április közepén vége a szorgalmi időszaknak, így nem sokáig kell elviselnem az online órákat, és a vizsgákra tudok majd fókuszálni. De mivel  nem mindig van alkalom a személyes konzultációra, így igen nehéz kiigazodni az anyagban, kissé homályos még, hogy pontosan miből is lesz a vizsga, de majd talán körvonalazódik. Továbbá otthoni ,,intenzív'' napirendem igen ,,produktívvá tesz'', így sokszor előfordul, hogy nap végére még mindig ugyanazt a két oldalt írom...
Egyik órán olyan projekten dolgozunk, ami 3 fős, és az én csapatomban ketten Norvégiában maradtak.  Azonban az is egy külön élmény volt, hogy megtapasztalhattam, milyen egy japán és egy olasz diákkal közös munkába fogni. Más munkamorál, más módszer, illetve különböző fogalmazásmód. Mindezt kellett egy közös esszébe gyúrni, ami nem volt egyszerű, de egész jó lett a végeredmény még úgy is, hogy Skype-on zajlott a ,,teamwork''.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első napok otthon

Az első egy hét itthon. A repülőtéren a szüleim vártak. Nagyon furcsa érzés volt, hiszen nem pont most szerettem volna, hazatérni. Rögtön indultunk is haza, a szüleimhez vidékre. Azt tudni kell, hogy én Pesten lakom, viszont hivatalosan a lakcímkártyán szereplő helyen kell tölteni a karantént. Illetve, nekem is sokkal kényelmesebb volt 2 hétre hazamenni a szüleimhez vidékre. Nógrádkövesden, Nógrád megyében laknak/lakom. A faluról azt kell tudni, hogy 500 fő él ott. Tehát elég nagy változás volt Barcelonához képest. 2 hétre önkéntes karanténba vonultam. Hiszen akkor már Spanyolország Európa 2. legfertőzöttebb országa volt. A vicc a történetben, hogy akkor a kisöcsém már 2 napja szintén karanténban volt. Mivel Porec-ben rendezték meg neki a vívó EB-t. Tehát az 5 tagú családból 2 fő önkéntes karanténban volt, ami azért számomra vicces volt.  Viszont ténylegesen figyeltem rá, hogy távol maradjak a családomtól fizikálisan. Tehát tartottuk a 2 méter távolságot. Megvolt a saját pohara...
További információk

Vizsgaidőszak kicsit máshogy

Május eleje: Kezdődnek a vizsgák! A norvég egyetemen ahhoz, hogy elmehessünk vizsgázni, először egy kb.: 10 oldalas beadandót kellett írni, ami pass/fail. Értelemszerűen, ha pass, akkor lehet menni vizsgázni. Az első exam május 4-én volt az első komolyabb vizsga, amikor is egy 14 oldalas esszé megírására kaptunk 6 napot. Ez az ,,Environment and Society'' órámhoz tartozik. A téma nem volt rossz, de őszintén szólva nem jött az ihlet olyan könnyen, mint gondoltam volna. Megkaptam a témát, és sokáig csak meredtem a laptop elé. Majd elkezdtem szakirodalmakat keresni, és belekezdeni az írás folyamatába. Aztán megint jött az üresjárat, hiszen nem tudtam mit, és hogyan írjak. Teljes őszinteséggel megmondom, hogy kissé váltakozott a hozzáállásom a 6 nap alatt. Naivan azt hittem, hogy ennyi idő alatt még a Világot is meg lehet váltani, nehogy már egy esszét ne tudjak megírni, de aztán rájöttem mi zavar engem. Az, hogy még ez is? Még vizsgázzak is? Semmi értelmét nem láttam annak, hogy ...
További információk

Jonesuu, már nincs sok hátra

     2020. május 7-én épp békésen ültem a konyhában, belemerülve a saját kis világomba, amikor egyszer csak beront a lakótársam és belenyomja a telefonját az arcomba. Mindez arra volt jó, hogy együtt feldolgozhassuk a hírt, hogy a május 25-i járatunkat eltörölték.       Tudtam, hogy neki már több gondja is volt ezzel a haza jutással, mert már hosszabb ideje tologatta az eltörölt időpontokat, de naivan végig azt feltételeztem, hogy ez velem nem történhet meg. Nos, megtörtént. Azonban nem érintett rosszul a hír, mert meglepő módon csak elkezdtem nevetni, mint akinél elmentek otthonról. Viccesnek éreztem, hogy ennyire szerencsétlenek lettünk, de közben nem is aggódtam egyáltalán. Valójában még örültem is, mert amúgy sem akartam olyan hamar hazamenni, csak anno így jött ki jobban a repülőjegy ára. Viszont az itteni új, jó barátnőm, június 3-n repül haza.       A következő lehetőségeink a 29-e és a június elseje. Azt gondoltam akkor...
További információk