Joensuu, ismerkedés

       Január 5-én repültem, de Joensuuba csak 6-án dél körül érkeztem a McDonald's-os éjszaka után. A tutorunk elhívott minket egy délutáni, városi sétára, néhány másik tutorral és diákjaikkal kooperálva, hogy már az első pillanatoktól megkönnyítsék mindannyiunk ismerkedését. A találkozón minden jelenlévő bemutatkozott, elmondott egy-két dolgot magáról, majd körbejártuk a legfontosabb helyszíneket. Abban az órában még kicsit aggódtam hogy fogok barátkozni, mert voltak, akik már pár napja itt voltak és összerázódtak, ráadásul túlnyomó többségben voltak a spanyolok.Ennek ők nagyon örültek, de őszintén szólva aznap nem is annyira tudott foglalkoztatni a barátkozás kérdése, csak az számított, hogy két nap után végre lefeküdhessek egy igazi ágyba és aludjak. 

Végül úgy is lett, másnap pedig menni kellett az első oktatási napra, ami valójában csak egy orientációs nap volt, ahol minden fontos információról és programról tájékoztatnak. Rövidesen rájöttem, hogy a barátkozás még soha életemben nem ment ilyen egyszerűen, mint itt. Mindenki fiatal, nyitott, pozitív és barátságos. 

       Az első napokban sok elintézni való volt mindenkinek, papírmunka, nyomtatások, könyvtári kártya, stb. Ez is önmagában nagy segítség volt az ismerkedésre, mert egy apró segítségkérés és probléma megoldás már bele is kever egy teljes beszélgetésbe. A sorban állás is hasonlóképpen hat. 

Megragadtam minden alkalmat, igyekeztem minél több programon részt venni, amin csak lehetett. Mindegyik csak pozitív élményekkel tett gazdagabbá. Ha az a sok program nem lenne elég lehetőség a barátkozásra, akkor ott vannak a buszmegállók. Tekintve, hogy a buszok csak fél óránként járnak, nem nehéz minden egyes alkalommal egynél több ismerős arcba botlani és együtt várakozni, aztán végig beszélgetni a busz utakat. Ráadásul az erasmus diákok legnagyobb része az Elli Housing cégen keresztül talált lakást magának, ami azt jelenti, hogy nagyjából három főbb utcába vagyunk szétdobálva egymástól Joensuun belül. Ahol én lakok, Latolankatu-ban, nagyon sokk a spanyol és a német, de persze teljesen vegyes. Egy másik utca, Karjamäentie, fél órára van tőlünk, a busz másik végállomása. Ott vegyesebb a nemzetiségi eloszlás azok alapján, hogy kiket ismerek, de biztosra ismerek onnan még több spanyolt, olaszt, németet, oroszt, mexikóit és csehet. A harmadik fontosabb utca talán Apajakuja, de őket már nem ismerem annyira, ők többségében franciák. Azért olyan jó ez az Elli housing-os elhelyezkedés, mert könnyedén lehet hirtelen házibulikat tartani a saját háztömbjeiden belüli barátokkal, vagy ha ismersz másokat a másik utcákból, plusz időtöltési lehetőség. 

        Személy szerint előzör az új, amerikai lakótársam került a legközelebb hozzám, aztán egy olasz lány, akit az első ESN meeting-en ismertem meg (erasmus student network) és azóta az egyik legjobb barátnőmmé nőtte ki magát. Ez által a meeting által, már az első héten mondhatni kialakult a saját kis köröm, de igazság szerint itt szinte mindenki mindenki körébe tartozott. Minden egyes napom izgalmasan és valami programmal telt, amíg a vírus be nem ütött és haza nem kezdtek menni. 

      Szinte minden tevékenységhez szereztem barátokat, voltak akikkel leginkább csak sportolni mentem, Bailey itthon volt a barátom, másokkal a szórakozó helyeken tartottunk jobban össze, Claudia pedig majdnem az összes kategóriába beletartozott, de őszintén szólva nem is érdemes kiemelni senkit, mert egytől egyig olyan boldoggá tettek ezek az ismeretségek, hogy az első két hét elteltével már szinte otthon éreztem magam.