Erasmus félév otthon, azaz karanténos napjaim pt.1

Március vége: Március 13-án tértem haza. A repülő gyorsan megérkezett, landoltunk, és a szüleim pedig vártak rám a kapunál. Nem mondom, hogy nem volt jó őket látni több, mint 2 hónap után...Hiszen nagyon megörültem, amikor egyszer csak előtűntek a sok várakozó ember közül. Jó volt megölelni őket. A kocsi ablakán kinézve azon gondolkoztam, hogy délelőtt még Norvégiában voltam, most pedig ismét Budapesten vagyok, de nem itt kéne lennem, ez így NEM JÓ!!!. Folyamatosan cikáztak a gondolatok és kérdések bennem, hogy ,,Jó döntés volt hazajönnöm?'', vagy hogy ,, Tényleg ilyen tragikus a helyzet, vagy csak én túlzom el?''. Ahogyan megérkeztünk haza, a testvérem várt otthon óriási mosollyal az arcán. Rögtön megcsapott az a bizonyos ,,otthon illat'', és tudtam, hogy itthon vagyok biztonságban. Akárhogyan is kellett volna lennie, ebben a helyzetben a legfontosabb, hogy a családommal legyek, akikre bármikor számíthatok. 
Nehéz hetek következtek...Újra otthon, nem vagyok többé önálló ( azaz átmenetileg nem ), és újra csak a szabályok. Senkivel sem találkozhattam, csak online. Komoly próbatétel következett. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első napok otthon

Vizsgaidőszak kicsit máshogy

Jonesuu, már nincs sok hátra