Ha nem lenne járvány...
Karanténban nem történik sok. Gyakran elmerengek a terveken,
amiket az otthon csücsülés helyett élnék az Erasmus félév részeként…
Ha nem lenne járvány…
… megkezdődött volna az angol tavaszi szünet és egy
nagyon olcsó jeggyel Dublinba tartanék a cseh lánnyal. A járat pontosan indulna
és nem dobná meg a gépet semmilyen légörvény, azt nem szeretem. Az egy órás út során
alig érnénk el a repülési magasságot, már kezdenénk is a landolást.
A Saint Patrick napi hétvége után frissen leárazott
szállásunkra délután érünk volna. Az idő kissé borús lenne, a fű vakító zöld.
Olyan igazi ír.
Fáradtak lennénk, ahogy az utazáskor lenni szokott. Kis
sétára tőlünk, macskaköves járdán vezetne az út a pub-hoz, ahonnan ír zene
szól. Beülnénk egy-két ciderre, beszállnánk a helyi pub-quizbe és nehezen
értenénk a feltett kérdéseket a helyi akcentustól.
Másnap felülnénk a sárga-kék emeletes buszra, ami a
központba visz minket. Bejárnánk a kirakatokkal, utcazenészekkel és ír
táncosokkal teli Grafton Street-et, sétálnánk a River Liffey partján, nézelődnénk George's
Street Arcade árujai között.
Ebédre Leo
Burdocks, Dublin leghíresebb Fish n’ Chips-ével laknánk jól, majd keresnénk egy
Starbucks-ot, ahol meginnám a kisméretű kapucsínómat.
Jól lakottan, felfrissülve indulnánk a Saint Stephen’s
Green Park fele. Folyamatosan videóznánk és fotóznánk, hogy a végén "vlogot" lehessen
belőle csinálni. A délutánból nem maradna le a dublini vár sem, este pedig a Temple
Bar-ban lazítanánk kicsit, ahova a szállásunkon előző nap megismert srí lankai,
francia és litván turistákkal mennénk. Kiderülne, hogy ők is cserediákok, a belfasti
egyetemre járnak.
Másnap már bőröndökkel indulnánk útnak. Gyors ebéd és
kávé valahol a színes ajtók és kirakatok kavalkádja között, egy rövid séta a
folyó mellett, majd türelmetlen topogás a buszra várva.
Korán érnénk ki a reptérre, biztos, ami biztos. Lenne
még legalább egy fél óránk a kapunyitásig.
"Edinburgh: 3A” - írná a tábla. És repülnénk tovább…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése