Utolsó napok- Spanyolország

Március van. A világban egyre több helyen lehet hallani a korona vírusról. Egyre több országban súlyosbodik a helyzet. De ez még messze van Európától, mindenki ezt gondolta. Kintlétem során belekóstolhattam a spanyol mentalitás, nem kell aggódni semmin MIközben Magyarországon javában zajlott az élelmiszer felvásárlás, Barcelonában minden bolt tele volt élelmiszerrel, nem lepték el az emberek a boltokat.. Azonban eltelt egy hét, a járvány már megjelent Olaszországban is, ahol egyre súlyosbodik a helyzet. Azonban Barcelonában, mindenki teljesen nyugodt volt még. Minden iskola nyitva volt. Az emberek élték a megszokott életüket. A szórakozóhelyek tömve voltak. Azonban eljött március 11. , amikor Barcelona környékén is elkezdődött a helyzet romlani. Egyre több eset látott napvilágot. Azonban még az egyetemek bezárásáról semmit nem lehetett tudni. Mindenki bizakodott. Azonban pár  tanár figyelmeztetett minket, hogy lehetséges itt is távoktatásban folyik majd az oktatás. Úgy éreztem, mintha percről perce változtak volna az események. Majd március 11-én este a híradóban az lehetett hallani, hogy Barcelonától 50 km-re lévő városokat lezárnak, se ki, se be. Hiszen rengeteg fertőzött innen valósi volt. Az egyik kinti barátnőm is ebben a városban élt. Tehát tudtam tőle tájékozódni személyesen. Majd este jött a hír, az egyetemen a tanítást felfüggesztik határozatlan időre.Este már a boltokban is eluralkodott a pánikhangulat De egyre jobban közeledett a vírus, a pánik érzékelhető volt. Kifosztottak mindent, semmi nem volt már. De én még mindig bizakodó voltam. Lehet csak lezárják az egyetemet, de nem baj több időm lesz tényleg a városra. Majd eljött a 12. este volt még egy órám, arra elmentem. De a két nap között hatalmas különbség volt már. ALig voltak a metrón. Az egyetem üres volt, nem voltak diákok. 5-en voltunk az órán, az eredeti 40 helyett. Minden megváltozott 1!!!! nap alatt. Majd még mindig próbáltam pozitív maradni. Nem baj, nem lesz itt semmi gond. AZonban este 12-én jöttök az újabb aggasztó hírek. Barcelona is egyre súlyosabb és veszélyesebb terület. Korlátozásra kell készülni és kijárási tilalomra. Még mindig csak 1 nap telt el, de mintha egy teljesen másik világban éltem volna.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első napok otthon

Az első egy hét itthon. A repülőtéren a szüleim vártak. Nagyon furcsa érzés volt, hiszen nem pont most szerettem volna, hazatérni. Rögtön indultunk is haza, a szüleimhez vidékre. Azt tudni kell, hogy én Pesten lakom, viszont hivatalosan a lakcímkártyán szereplő helyen kell tölteni a karantént. Illetve, nekem is sokkal kényelmesebb volt 2 hétre hazamenni a szüleimhez vidékre. Nógrádkövesden, Nógrád megyében laknak/lakom. A faluról azt kell tudni, hogy 500 fő él ott. Tehát elég nagy változás volt Barcelonához képest. 2 hétre önkéntes karanténba vonultam. Hiszen akkor már Spanyolország Európa 2. legfertőzöttebb országa volt. A vicc a történetben, hogy akkor a kisöcsém már 2 napja szintén karanténban volt. Mivel Porec-ben rendezték meg neki a vívó EB-t. Tehát az 5 tagú családból 2 fő önkéntes karanténban volt, ami azért számomra vicces volt.  Viszont ténylegesen figyeltem rá, hogy távol maradjak a családomtól fizikálisan. Tehát tartottuk a 2 méter távolságot. Megvolt a saját pohara...
További információk

Vizsgaidőszak kicsit máshogy

Május eleje: Kezdődnek a vizsgák! A norvég egyetemen ahhoz, hogy elmehessünk vizsgázni, először egy kb.: 10 oldalas beadandót kellett írni, ami pass/fail. Értelemszerűen, ha pass, akkor lehet menni vizsgázni. Az első exam május 4-én volt az első komolyabb vizsga, amikor is egy 14 oldalas esszé megírására kaptunk 6 napot. Ez az ,,Environment and Society'' órámhoz tartozik. A téma nem volt rossz, de őszintén szólva nem jött az ihlet olyan könnyen, mint gondoltam volna. Megkaptam a témát, és sokáig csak meredtem a laptop elé. Majd elkezdtem szakirodalmakat keresni, és belekezdeni az írás folyamatába. Aztán megint jött az üresjárat, hiszen nem tudtam mit, és hogyan írjak. Teljes őszinteséggel megmondom, hogy kissé váltakozott a hozzáállásom a 6 nap alatt. Naivan azt hittem, hogy ennyi idő alatt még a Világot is meg lehet váltani, nehogy már egy esszét ne tudjak megírni, de aztán rájöttem mi zavar engem. Az, hogy még ez is? Még vizsgázzak is? Semmi értelmét nem láttam annak, hogy ...
További információk

Jonesuu, már nincs sok hátra

     2020. május 7-én épp békésen ültem a konyhában, belemerülve a saját kis világomba, amikor egyszer csak beront a lakótársam és belenyomja a telefonját az arcomba. Mindez arra volt jó, hogy együtt feldolgozhassuk a hírt, hogy a május 25-i járatunkat eltörölték.       Tudtam, hogy neki már több gondja is volt ezzel a haza jutással, mert már hosszabb ideje tologatta az eltörölt időpontokat, de naivan végig azt feltételeztem, hogy ez velem nem történhet meg. Nos, megtörtént. Azonban nem érintett rosszul a hír, mert meglepő módon csak elkezdtem nevetni, mint akinél elmentek otthonról. Viccesnek éreztem, hogy ennyire szerencsétlenek lettünk, de közben nem is aggódtam egyáltalán. Valójában még örültem is, mert amúgy sem akartam olyan hamar hazamenni, csak anno így jött ki jobban a repülőjegy ára. Viszont az itteni új, jó barátnőm, június 3-n repül haza.       A következő lehetőségeink a 29-e és a június elseje. Azt gondoltam akkor...
További információk