Önkéntes karantén

Ahogy már korábban írtam, hazatérésem után 2 hétre önkéntes karanténba vonultam a szüleim házában, vidéken. Nagyon furcsa volt otthon lenni hirtelen ilyen körülmények között. Azt már említettem, hogy nem találkoztam senkivel a szüleimen és a két öcsémen kívül. Egy dolog nyugtatott, hogy két barátnőm is ugyanúgy az önkéntes karanténjükat töltik. Illetve amúgy sem lehet semmit csinálni

A napjaim eléggé egyhangúan teltek. Mélypontok voltak bőven. De szerencsére rengeteget kellett tanulni, így az lefoglalta az időm nagy részét. 2 hét sok idő, ha az ember nem tud mit csinálni, ha megváltoznak a mindennapok és egy teljesen nyugodt élet veszi őket körül hirtelen. Az első pár nap igazából arról szólt, hogy teljenek a napok minél gyorsabban, illetve arról, hogy vajon elkaptam-e. Utána kezdi az ember megszokni a bezártságot. Szerencsémre, vidéken lakunk, így nem voltam annyira bezárva. Hiszen a természet vesz minket körül, kint tudtam sokat lenni a friss levegőn. Amit nem tudom, hogy viseltem volna fent Pesten. Azért sem nagyon mozdultam ki, hiszen lehetséges, hogy nekem semmi bajom, nem jönnek ki a tünetek, viszont hordozó lehetek. Nem volt szándékomban megfertőzni a fél családot és sorolhatnám. Sokat voltam kint, igyekeztem lefoglalni magam. Sütni-főzni. Beszélgetni a családdal, filmeket nézni. Tanulni. De  nehéz keretet adni úgy a napnak, hogy nincsenek pontos teendők, minden nap ugyanolyan.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első napok otthon

Az első egy hét itthon. A repülőtéren a szüleim vártak. Nagyon furcsa érzés volt, hiszen nem pont most szerettem volna, hazatérni. Rögtön indultunk is haza, a szüleimhez vidékre. Azt tudni kell, hogy én Pesten lakom, viszont hivatalosan a lakcímkártyán szereplő helyen kell tölteni a karantént. Illetve, nekem is sokkal kényelmesebb volt 2 hétre hazamenni a szüleimhez vidékre. Nógrádkövesden, Nógrád megyében laknak/lakom. A faluról azt kell tudni, hogy 500 fő él ott. Tehát elég nagy változás volt Barcelonához képest. 2 hétre önkéntes karanténba vonultam. Hiszen akkor már Spanyolország Európa 2. legfertőzöttebb országa volt. A vicc a történetben, hogy akkor a kisöcsém már 2 napja szintén karanténban volt. Mivel Porec-ben rendezték meg neki a vívó EB-t. Tehát az 5 tagú családból 2 fő önkéntes karanténban volt, ami azért számomra vicces volt.  Viszont ténylegesen figyeltem rá, hogy távol maradjak a családomtól fizikálisan. Tehát tartottuk a 2 méter távolságot. Megvolt a saját pohara...
További információk

Vizsgaidőszak kicsit máshogy

Május eleje: Kezdődnek a vizsgák! A norvég egyetemen ahhoz, hogy elmehessünk vizsgázni, először egy kb.: 10 oldalas beadandót kellett írni, ami pass/fail. Értelemszerűen, ha pass, akkor lehet menni vizsgázni. Az első exam május 4-én volt az első komolyabb vizsga, amikor is egy 14 oldalas esszé megírására kaptunk 6 napot. Ez az ,,Environment and Society'' órámhoz tartozik. A téma nem volt rossz, de őszintén szólva nem jött az ihlet olyan könnyen, mint gondoltam volna. Megkaptam a témát, és sokáig csak meredtem a laptop elé. Majd elkezdtem szakirodalmakat keresni, és belekezdeni az írás folyamatába. Aztán megint jött az üresjárat, hiszen nem tudtam mit, és hogyan írjak. Teljes őszinteséggel megmondom, hogy kissé váltakozott a hozzáállásom a 6 nap alatt. Naivan azt hittem, hogy ennyi idő alatt még a Világot is meg lehet váltani, nehogy már egy esszét ne tudjak megírni, de aztán rájöttem mi zavar engem. Az, hogy még ez is? Még vizsgázzak is? Semmi értelmét nem láttam annak, hogy ...
További információk

Jonesuu, már nincs sok hátra

     2020. május 7-én épp békésen ültem a konyhában, belemerülve a saját kis világomba, amikor egyszer csak beront a lakótársam és belenyomja a telefonját az arcomba. Mindez arra volt jó, hogy együtt feldolgozhassuk a hírt, hogy a május 25-i járatunkat eltörölték.       Tudtam, hogy neki már több gondja is volt ezzel a haza jutással, mert már hosszabb ideje tologatta az eltörölt időpontokat, de naivan végig azt feltételeztem, hogy ez velem nem történhet meg. Nos, megtörtént. Azonban nem érintett rosszul a hír, mert meglepő módon csak elkezdtem nevetni, mint akinél elmentek otthonról. Viccesnek éreztem, hogy ennyire szerencsétlenek lettünk, de közben nem is aggódtam egyáltalán. Valójában még örültem is, mert amúgy sem akartam olyan hamar hazamenni, csak anno így jött ki jobban a repülőjegy ára. Viszont az itteni új, jó barátnőm, június 3-n repül haza.       A következő lehetőségeink a 29-e és a június elseje. Azt gondoltam akkor...
További információk