Koronavírus, Finnország, 2.rész

Finnország, Joensuu

Ebben a koronavírus blogbejegyzésben a márciusi tapasztalataimat fogom kifejteni, mert meglehetősen eseménydúsnak bizonyult és sajnos nem a jó értelemben.

Március első hetében megérkezett hozzám a családom egy teljes hétre. Nem volt semmi probléma, mind nagyon jól éreztük magunkat.Ők is tapasztalhatták, hogy mennyire nem foglalkoztatja még a finneket ez az egész korona vírus szituáció. Egyik nap Finnországon belül elutaztunk valahova és az airbnb vendéglátó finn nőtől megkérdeztük, Neki mi a véleménye a jelenlegi helyzetről, főleg így, hogy nap, mint nap vendégek vannak a házában. Azt mondta, hogy egyáltalán nem aggódik miatta, nem is igazán érdekli, csak folyamatos figyelemmel követi a repjegyek árának változásait a jövőre tekintve, mert tervezett egy nagyobb szabású kiutazást a gyerekeivel a nyárra. Ez természetesen nem reprezentálja az egész finn nép hozzáállását csak egy plusz megerősítés arra a tényre, hogy Finnországba még nem ért el a pánik. Azonban rendszeresen kaptam az otthoni e-maileket a Neptuntól, olyanokat, mint például, hogy március 11től a könyvtár szolgáltatásait korlátozottan lehet csak igénybe venni. Az én finn egyetemen ilyennek se híre, se pora. 

       A következő napon kaptam egy olyan frissített információt, hogy az egész Corvinus be lesz zárva március 12-étől és a tavaszi szünetet is előrehozzák. Az én egyetememen még mindig semmi hasonló.

     Drága családom itt tartózkodásának utolsó estéjén megkértem édesanyámat, hogy lásson el minket egy jó fazék hazai gulyás levessel, amire meghívom két jó barátom is, plusz Bailey-t, aki alapból itt van, mert ugye az amerikai lakótársam. 

        A mi szállásunknak van egy olyan kis érdekessége, hogy előfordulhat olyan probléma a szoba ajtókkal, hogy ha egy bizonyos pöcök a zárban fel van tolva, akkor az ajtót csakis a saját kulcsával lehet kinyitni, amiből mindenkinek csak egy van és ami nagyon kellemetlen, ha ebben az esetben az ajtó túlsó felén található. Ez a szörnyű szerencsétlenség pont megesett Bailey-vel ezen a fantasztikus március 11-ei búcsúestén épp a gulyás leves előtt. Így, hogy nem volt egyedül, nem is számított akkora tragédiának, megvolt a megoldás, hogy másnap korán reggel elmegy az irodába és elkéri a pótkulcsot. A fordulat akkor jött, amikor másnap reggel, március 12-én, hazarontott az irodából és teljes felháborodással közölte, hogy most úgy néz ki mindkét kulcsot viheti vissza egyszerre, mert Donald Trump hazarendelte az amerikaiakat, plusz az egyeteme is erősen javasolja, hogy menjen haza, mert le akarják zárni az átjárásokat Európa és Amerika között. Mind szörnyen meg voltunk döbbenve és éreztük, hogy ettől a  ponttól valahogy minden megváltozott. Már csak azért is, mert ez volt az első nap (március 13) hogy azzal találkoztam, hogy a boltok ki vannak fosztva Finnországban. Az egész napja/napunk idegeskedéssel telt. Rövidre zárva a történetet, másnap hajnalában ment haza és nagyon sokat szenvedett, mire végül meglett a járata. Tartottunk neki egy nagy búcsúbulit, mert azt gondoltuk ő lesz az egyetlen, akitől búcsút kell vennünk, mert amerikai. Volt egy másik amerikai is, akivel nagyon jóban voltunk, Ethan, de ő azt mondta marad. Pár nap elteltével hozzánk is eljutott egy kisebb pánikkeltés, hozzám olyan formában, hogy az egyik tanárnő az óra végén fontosnak tartotta, hogy figyelmeztessen minket, hogy mindenképpen vásároljunk be száraz tésztát és mindenféle konzerveket, hogy ha egyszer csak kijárási tilalmat hirdetnek itt is, akkor nehogy pórul járjunk. Igyekezzünk egyáltalán nem érinteni az arcunkat kézmosás nélkül és legyünk felkészülve a legrosszabbakra.  

    Többek között az egyik finn fiú említette azon az órán, hogy ő biztos benne, hogy a mi egyetemünk is be fog zárni, csak még nem szivárogtak ki hírek róla. Ennek a finn fiúnak nagyon is igaza volt, mert pár nappal később bejelentették, hogy a UEF is bezár, online oktatás lesz és március 17-e az utolsó nyitvatartási nap.  A következő búcsú bulit egy Belga és egy Cseh lánynak tartottuk, ugyan azon a napon, amikor bezárt az egyetem. Plusz kiderült, hogy a másik amerikai, Ethan is hazamegy végül még aznap. Egyre depresszívebbe kezdett átmenni a légkör. Fogynak a barátok és a lehetőségek. A UEF étkezője Finnország legjobb étterme.. Mindig isteni az étel, nagy a választék és az ára is jobban megéri, mint itt bármi más, de innentől vagy mindenki főzhet magára vagy hazamehet. 

      Aggódtunk, hogy kiket rendelnek még haza a barátaink közül, de annak a ténynek köszönhetően,hogy az olaszok szörnyű helyzetét elkezdte megelőzni a spanyolok helyzete, azt gondoltuk, hogy legalább a spanyol barátaink garantáltan maradnak. Rosszul gondoltuk. Még a március 17-ei búcsúbuli után kiderült 2 spanyol lányról, hogy haza kelél menniük és még 27én is úgy döntött egy lány, hogy inkább a családjával lesz. De nem azért, mert bármilyen hivatal hazarendelte volna őket, csak nem tudnak megnyugodni a családjaik, amíg nem tudják újra közel magukhoz őket. 

Jómagam mindvégig azon a véleményen maradtam, hogy itt nagyobb biztonságban vagyok, mintha hazautaznék most a sok ember között. Itt megvan a saját kis szállásom, friss levegő, távolságtartó emberek és még a számomra legfontosabb új ember is itt maradt szerencsére, mivel olasz és ő is jobbnak látta maradni.

Jelenleg is úgy gondolom, hogy jobban tettem, hogy maradtam. Rengeteg esszét kell még megírnom és szerintem otthon fele ennyire sem lehetnék zavartalan, hogy mind ezt teljesítsem, mint itt. 

   Az egyetlen félelmemet az okozta, hogy nem voltam biztos benne, hogy ha maradok, hogy fogok hazajutni végül, de regisztráltam a konzuli segítségre és fel is hívtak a sikeres regisztrálás után, hogy ha úgy alakulna, hogy nem lesznek járatok azokban az időkben, amikor hazamenni terveztem, akkor segítenek és szerveznek az összes kint lévő magyarnak egy buszt és segítenek valahogy megkönnyebbíteni a hazautat.