Koronavírus, Finnország, 1.rész

Finnország, Joensuu

3 szakaszra bontanám le az első koronavírusról szóló blogbejegyzésem.

Első szakasz: Január 24-e pontosan olyan jónak indult, mint a többi eddigi erasmusos napom. Hideg, gyönyörű havas kilátás az ablakból, whatsapp csoportbeszélgetések az új barátaimmal, program szervezgetések. Claudia, az olasz lány,  bedobott egy "Chinese New Year Gala" eseményt, hogy menjünk arra. Még odáig sem jutottam el, hogy megnézzem a részleteket, már válaszolta Halil, (török fiú) hogy "az veszélyes" . Claudia értetlenül visszakérdezett, hogy "a kínaiak?". Nem értettük a kontextust , először azt hittük valami rasszista vicc van készülőben, aztán felvilágosított minket, hogy Kína épp tegnap zárta le és tette karanténba a városokat, mert felütötte a fejét valami betegség, amit korona vírusnak hívnak. Halil "rémtörténete" után be is rekedt a téma, viszont másnap Claudia küldte egy másik barátunkkal együtt a képeket, hogy " üdvözletüket küldik Kínából, haha " , mi meg küldtük a hasonlóan nagyon vicces válaszokat, hogy " jó volt megismerni, haha ". Ennek ellenére természetesen a további napokban ugyan úgy találkoztunk, mintha mi sem történt volna. Alapvetően azt gondoltuk, hogy a világ szinte legbiztonságosabb országában vagyunk, nincs okunk pánikra.

Második szakasz: Hetekig nem történt semmi változás, azon kívül, hogy egyre inkább ez az új koronavírus töltötte ki a hírek nagy részét. Frissültek és frissültek a hírek, de nyugodt voltam, mert még Magyarországon sem jelentettek be egy esetet sem. Aztán valahogy napról napra felgyorsultak az események. Január 30-a körül láttam először olyan hírt, hogy már Finnországban is jelen van, viszont csak Lappföldön és csak kínai turistákat érintett, akik a helyzet ellenére úgy döntöttek utazgatnak kicsit. Továbbra is úgy éreztem, hogy sebaj, ide akkor sem juthat el. Magyarországon is csak egy hajón dolgozó embernél jelentették a vírust, de hát ő is külföldről utazott be és rögtön észlelték is a bajt, NEM LEHET EZ OLYAN SZÖRNYŰ.

Akkor még így gondoltam... Közben napról napra láttam a panaszos képeket facebook-on, hogy lehetetlen bevásárolni Magyarországon, mert mindenki felvásárolta a liszteket és egyebeket. A következő meghökkentő tény számomra pedig az volt, amikor kiderült, hogy az egyik Erasmusos társunk, aki Spanyolországba ment, úgy döntött, inkább megszakítja az erasmust és hazatér a családjához február 27-e körül. Nagyon nem értettem miért pánikol annyira a világ többi része, mert itt kint Finnországban tényleg semmit nem lehetett érzékelni. A boltok rendesen fel vannak töltve, az emberek ugyan úgy programozgatnak és eljárnak, mint eddig és tényleg semmilyen változást nem lehetett érzékelni. Februárban nem hoztak még semmilyen rendeletet. Hozzátenném, hogy a nyugalmamnak az is egy erős alapot adott, hogy a finnekről alapvetően érdemes tudni, hogy nagyon távolságtartóak, ezzel az életérzéssel pedig igencsak tudok azonosulni.

Harmadik szakasz: Tényleg azt kell mondjam, hogy márciusig semmilyen probléma nem merült fel itt Finnországban az egész témával kapcsolatosan, viszont a február vége fele jöttek az olyan hírek, hogy szigorítják az utazási feltételeket és ellenőrzik, hogy ki, mennyire veszélyes országból érkezett haza és kell-e karantén vagy nem. Főleg Olaszországot érintette ez a kérdés akkoriban. Ezáltal felmerült a kérdés, mivel az édesanyám és bátyám március elején terveztek kirepülni, esélyes-e, hogy netán nem tudnak majd hazarepülni és kint ragadnak vagy karanténba kerülnek utána vagy bármi, de Finnország akkor sem volt a veszélyes területek listáján, úgyhogy nem vittük túlzásba az aggodalmakat.