koronavírus - angol reakcióidő


Hamar kialakult egy sorrend: amit a cseh lány mesélt nekem reggel a csehországi helyzetről, arra este reagált a lengyel cserediák, hogy náluk is bevezették. Másnap megérkeztek ugyanazok az intézkedések otthonra is. Így volt ez először az egyetemek, majd az iskolák, végül a vendéglátó egységek bezárásával is.

Távoli világnak tűnt ez, amiről tömött buszon olvastam egyetemre menet, és amiről teli kávézókban beszélgettünk egymás között.
Az élet ment tovább, és a BBC hírprogramját és a Nottingham Post-ot leszámítva semmi nem árulkodott arról, hogy járvány kivédésével/lassításával/legyőzésével küzd a világ. Innen nézve az otthoni változtatások túlzónak és pánikkeltőnek tűntek

Közép-Európában már minden bezárt; angol részről a gyorsan növekvő esetszám ellenére még semmilyen intézkedés nem történt. Az egyetemeken zavartalanul folyt az oktatás, szórakozóhelyek nyitott kapukkal várták az arra járót.

Az angol nyugalom stabilitást, biztonságot adott. Csoport hatás; amíg a mellettem ülő sem aggódik, addig én sem. Élveztem, hogy itt még minden a megszokott mederben folyik.  Kényelmes helyzet, amiből nehéz volt kimozdítani.

Egy nap el kellett érkezzen a kijózanító telefonhívás; haza kell jönni. Könnyen eldurvulhat a helyzet, ha a dolgok így haladnak tovább, akkor pedig már nem lesz se segítség, se repülőjárat; ezt a konzulátus elég egyértelművé tette.

Március 16-án reggel még tele az egyetem; itt-ott kihelyezett kézfertőtlenítő stand, ezrek mozognak a campuson órára sietve. Estére aláírást gyűjtő petíció jár körbe a diákok között, hogy online oktatásra váltson a vezetőség.

Másnap a város még tele emberrel, de már nincsenek személyes órák. Érkezik az email, hogy bár az egyetem továbbra is nyitva tart, az oktatás 23-ától hivatalosan interneten folytatódik tovább.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Első napok otthon

Az első egy hét itthon. A repülőtéren a szüleim vártak. Nagyon furcsa érzés volt, hiszen nem pont most szerettem volna, hazatérni. Rögtön indultunk is haza, a szüleimhez vidékre. Azt tudni kell, hogy én Pesten lakom, viszont hivatalosan a lakcímkártyán szereplő helyen kell tölteni a karantént. Illetve, nekem is sokkal kényelmesebb volt 2 hétre hazamenni a szüleimhez vidékre. Nógrádkövesden, Nógrád megyében laknak/lakom. A faluról azt kell tudni, hogy 500 fő él ott. Tehát elég nagy változás volt Barcelonához képest. 2 hétre önkéntes karanténba vonultam. Hiszen akkor már Spanyolország Európa 2. legfertőzöttebb országa volt. A vicc a történetben, hogy akkor a kisöcsém már 2 napja szintén karanténban volt. Mivel Porec-ben rendezték meg neki a vívó EB-t. Tehát az 5 tagú családból 2 fő önkéntes karanténban volt, ami azért számomra vicces volt.  Viszont ténylegesen figyeltem rá, hogy távol maradjak a családomtól fizikálisan. Tehát tartottuk a 2 méter távolságot. Megvolt a saját pohara...
További információk

Vizsgaidőszak kicsit máshogy

Május eleje: Kezdődnek a vizsgák! A norvég egyetemen ahhoz, hogy elmehessünk vizsgázni, először egy kb.: 10 oldalas beadandót kellett írni, ami pass/fail. Értelemszerűen, ha pass, akkor lehet menni vizsgázni. Az első exam május 4-én volt az első komolyabb vizsga, amikor is egy 14 oldalas esszé megírására kaptunk 6 napot. Ez az ,,Environment and Society'' órámhoz tartozik. A téma nem volt rossz, de őszintén szólva nem jött az ihlet olyan könnyen, mint gondoltam volna. Megkaptam a témát, és sokáig csak meredtem a laptop elé. Majd elkezdtem szakirodalmakat keresni, és belekezdeni az írás folyamatába. Aztán megint jött az üresjárat, hiszen nem tudtam mit, és hogyan írjak. Teljes őszinteséggel megmondom, hogy kissé váltakozott a hozzáállásom a 6 nap alatt. Naivan azt hittem, hogy ennyi idő alatt még a Világot is meg lehet váltani, nehogy már egy esszét ne tudjak megírni, de aztán rájöttem mi zavar engem. Az, hogy még ez is? Még vizsgázzak is? Semmi értelmét nem láttam annak, hogy ...
További információk

Jonesuu, már nincs sok hátra

     2020. május 7-én épp békésen ültem a konyhában, belemerülve a saját kis világomba, amikor egyszer csak beront a lakótársam és belenyomja a telefonját az arcomba. Mindez arra volt jó, hogy együtt feldolgozhassuk a hírt, hogy a május 25-i járatunkat eltörölték.       Tudtam, hogy neki már több gondja is volt ezzel a haza jutással, mert már hosszabb ideje tologatta az eltörölt időpontokat, de naivan végig azt feltételeztem, hogy ez velem nem történhet meg. Nos, megtörtént. Azonban nem érintett rosszul a hír, mert meglepő módon csak elkezdtem nevetni, mint akinél elmentek otthonról. Viccesnek éreztem, hogy ennyire szerencsétlenek lettünk, de közben nem is aggódtam egyáltalán. Valójában még örültem is, mert amúgy sem akartam olyan hamar hazamenni, csak anno így jött ki jobban a repülőjegy ára. Viszont az itteni új, jó barátnőm, június 3-n repül haza.       A következő lehetőségeink a 29-e és a június elseje. Azt gondoltam akkor...
További információk