Hazatérés- Spanyolország

Az események percről percre változtak, talán senki nem tudta mi lesz a következő döntés. Sőt a legrosszabb, ami bennem volt:  mi a jó döntés? Annyi minden ért 1-2 nap leforgása alatt, hogy szerintem nehéz volt tisztán mérlegeni. GOndoltam 12-én este reggel felkelek  és megpróbálok higgadtan és átgondolva dönteni, hazamenjek vagy maradjak. AZonban semmit nem aludtam az éjjel. Reggel korán magamtól felkeltem 7-kor. Hívtak a szüleim is, hogy menjek haza, hiszen, hol szeretnék maradni karanténban?! EGy idegen országban egyedül egy szobában vagy a családommal Magyarorszáágon? Talán ez  választ adott a kérdéseimre. Reggel 8-kor megvettem az esti hazafele tartó repülőre a jegyemet. Nagyon izgultam, hogy lesz e még jegy. Végül pont 1 db szabad jegy volt már csak. Gyorsan meg is vettem, az esti 22:30-kor hazafele tartó repülőre. Rég volt ennyire stresszes napom, mint aznap. Sőt, hasonló talán soha életemben nem is volt. Tudtam, hogy lehetetlen lesz hazahozni minden ruhámat, hiszen nem így készültem. Sokkal több ruhám volt kint velem, mint amit haza tudtam volna hozni aztán. Egész Napos izgalom, törlik-e a járatom, haza tudok jutni? Annyira nyugtalan voltam egész nap. AZonban még elmentem kinyomtatni a jegyemet. AZ utcák még ígyis tömve voltak a turistáktól. Nem volt érzékelhető a szabadban, hogy bármiféle vírus lenne. 

Végül jóval előbb indultam el a repülőtérre. De tudtam, nem tudok már ott maradni. Elindultam a repülőtérre tartó metró nem volt üres, de sokal sem voltak rajta. Ez igaz volt a tömegközlekedési eszközökre is. A repülőtéren nagyon kevés ember lézengett. Ijesztő látvány volt, a mindig zsúfolt repülőtér, hogyan veszti el az utasait. Sehol nem volt fokozott ellenőrzés a reptéren. Sőt a spanyol “tisztaság” ugyanúgy jelen volt mindenhol. Tehát nem fordítottak nagyobb takarítást a reptéren, mint eddig észrevettem volna. A repülőtéren még találkoztam az egyik amerikai barátnőmmel, aki Malagába repült még el. Bízva abba, hogy még látja a várost. Azonban Ő nem jár sikerrel. A reptéren minden üzlet nyitva volt. AZ éttermekben is tartózkodtak ugyanúgy emberek, de nem volt tömve semmi. 

A hazafelé tartó járat késett több, mint egy órát. Azonban, mikor megérkezett 20 perc alatt felszálltunk rá. Azonban nem gondolom, hogy végig tudták  fertőtleníteni 20 perc alatt az egész repülőt. Ahhoz képest, hogy elvileg tele kellett, volna, hogy legyen a  gép. Kb 20 ember volt a fedélzeten. A stewardessek nem viseltek maszkot vagy kesztyűt, ami nekem érdekesnek tűnt, hiszen akkor azért már érezhetően szigorítások voltak. Viszont az utasok java viselt arcmaszkot, de kesztyűt ők sem. Az utasok között ment a pánikkeltés azért. AMikor felszállt a gép még senki nem tudtam, hogy nem fogunk visszatérni. Tehát reménykedve hagytam el a várost, hogy 1 hónap múlva újra látom, hiszen nem volt alkalmam elköszönni és elbúcsúznom. 

Amikor leszállt a repülőgép, mindenféle ellenőrzés nélkül sétálhattam ki a repülőtérről, ahol a szüleim vártak. Landolás után jött a hír, hogy lezárták egész Barcelonát éjféltől. Úgy érzem időben hagytam el a süllyedő hajót.