Nottingham - találkozás, üdvözlés, ismerkedés
Egy ilyen félév sok egyedülléttel jár, erre előre fel
kellett készítenem magamat.
Más magyarra két hétig biztosan nem számíthatok, akik azután
jöttek, azok is másik campusra.
Első találkozásomra a reptérre érkezve kerül sor; távoli
angol rokon vár, aki bár magyarul nem beszél, sok ismerős nevet tud felsorolni a
nagycsaládból, vannak emlékei Budapestről, ettől hazainak érződik.
…
Leendő angol és francia lakótársaim autóval jönnek értem a
központba; a szállásig kötetlenül beszélgetünk. Este teszünk egy rövid sétát a
környéken, jön velünk a kutya is.
Szóba kerülnek a sorozatok/könyvek/filmek, amiket mind
szeretünk, ki mivel foglalkozik, milyen idő szokott lenni januárban, merre
vannak a közeli üzletek és hogy elég hosszú-e az ágy a szobámban.
Másnap bemegyünk a központba, megmutatják az egyetem
épületét. Közös kávézás egy régi templomból átalakított pub-ban, bevásárlás Primarkban.
Lábujjhegyes első hetek; még ki kell tapasztalni, mik a
szokások, hogyan zavarom a többieket a legkevésbé. Második hónapra kezd ez
oldódni, kialakul az én helyem is a háztartásban. A felületeken túljutva elindul
egy rétegesebb ismerkedés; közös kirándulás, közös mozi, közös vacsora.
…
„Egy cseh, egy magyar, egy lengyel és egy kaliforniai leül
ebédelni, az egyik megszólal… „
Akár egy vicc is kezdődhetne így; ez esetben kicsit
elveszett, kicsit megilletődött nottinghami cserediákokról van szó, akik az
első heti nemzetközi ebéden futnak egymásba. Megkönnyebbülve meséljük el
egymásnak, milyen magányos ez az első pár nap, de jó végre élő emberrel
beszélni.
Nem vagyunk sokan. Ennél különbözőbb négy embert keresve se
lehetne találni, ennek ellenére, vagy pont emiatt mégis működik. Nincs azonos
nemzetiség, nincs azonos anyanyelv. Van azonban négy különböző háttér és
kultúra, ami érdekesebbnél érdekesebb beszélgetésekhez vezet. És van egy közös
élmény, amit együtt élünk meg: kialakítani egy otthont valahol az
ismeretlenben.
…
Két héttel később megérkeznek a magyarok. Már a második
hónap pereg, amikor megbeszélünk egy találkozót. Jófej csapat, mégis jobb, hogy
nem velük kezdtem a cserefélévet.
Sok mindent limitál az a kényelem, ha a saját országodból
érkezőkkel mozogsz együtt. Példák erre az angol diákok, akikkel (teljesen
érthető módon) gyakorlatilag semmilyen kapcsolatot nem lehet kialakítani;
beülnek az órákra, jegyzetelnek, majd mindenki megy a maga dolgára, éli a már
kialakult életét.
…
Az anyanyelv nagyon hiányzik; beszélni és hallani élőben.
Hirtelen fontos lesz mobilnetről hallgatni a youtube-ot, hogy magyarul szóljanak
a máskor olyan irritáló köztes reklámok. Hirtelen meg tudnám ölelni a boltban
telefonáló nőt, amiért magyarul beszél a vonal másik végéhez. És hirtelen
felértékelődik a házban kószáló kutya, akinek magyarul lehet azt mondani; ne
ugass mááá!
Idővel az ember ezen is túllendül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése