Koronavírus

Napokra lebontva gyűjtöttem össze, hogy mit tapasztaltam a járvánnyal kapcsolatban. A helyzet komolyságát február végén, március elején kezdte az emberek többsége felfogni, de akkor is inkább csak úgy, hogy más országokban zajlik, nekünk még nincs mitől tartanunk.

3.9. Ethnic Economy óra, aránylag kicsi csoport, barátságos légkör. Mindenkitől megkérdezte a török-finn tanárnő, hogy az országunkban van-e komoly probléma és elmesélte, hogy az egyetem kéri a tanárokat, hogy ne utazzanak külföldre, de ők ugye külföldi diákokat tanítanak szóval nem igazán látja értelmét ennek a kérésnek, hiszen mi, diákok nyugodtan mehetünk haza és vissza Finnországba.

3.10. Olasz nemzetiségű tanárnő úgy mutatkozott be, hogy Olaszországból jött, de ne féljünk, mert nem most. Elmondta, hogy a hazájában karanténban vannak az emberek és hogy körülbelül 1 hete értette meg a többség, hogy komoly a probléma, majd hirtelen egy „hagyjuk is” felkiáltással elkezdett az oktatásra koncentrálni és több szó a koronavírusról nem is esett. 

A könyvtár és az órák látogatása továbbra sincs korlátozva. Újságok címlapján látom, vezető hír, hogy történik valami a koronavírussal kapcsolatban, de nem nagyon tudom értelmezni, mert finnül van. Kis keresgélés után az interneten, természetesen megtalálható minden fontos információ.

A többi külföldi diákkal sokat beszélünk az otthoni helyzetekről. Az ismertségi körömben egyáltalán nem érzem a félelmet, az aggodalmat és bizonytalanságot viszont annál inkább. Tartunk attól, hogy nem repülhetünk haza.

3.13. Utolsó „rendes” tanítási nap. E-mailben tájékoztatnak róla. Oktatás online folytatódik. Egy tanárnő tartott zoom meetinget, egy tanárúr előre felvette az előadását és feltöltötte a Moodle-ra, egy másik kiadta, hogy egy esszé helyett, írjunk kettőt. 

3.19.   Eltörölte a repülőtársaság a március 26.-ai járatomat, amit még február elején foglaltam, ekkor még lehetőség volt átfoglalni a 30.-ai járatra, de másnap azt is eltörölték, így maradtam Joensuu-ban.

3. 22. Miután az Corvnius Hallgatói mobilitás vezetője és egy Erasmus-os szaktársam tanácsolta, regisztráltam konzuli védelemre. Kaptam egy e-mailt, a finn Magyarországi Nagykövetség elérhetőségeiről. Másnap fel is hívott az egyik tanácsos azzal kapcsolatban, hogy szükségem van-e valamire, van-e még más magyar a közelben és hogy mikor szeretnék hazautazni.

3.27. Köremail a konzultól egy hazajutási lehetőségről. Szlovénia küld repülőt Helsinkibe és az EU-s polgárokat talán ingyen elviszik Ljubljanába, ahonnan a magyar-szlovén határig segítenek eljutni. Viszont az nem biztos, hogy annyi csomagot vihetünk, amennyit szeretnénk, a dátum sem fix és az sem teljesen tiszta, hogy tényleg ingyenes-e. 

3. 28. Lezárják Helsinki régióját. Előszőr elbizonytalanodtam, hogy ha Uusiima le van zárva, akkor hogyan jutnak el az emberek a reptérre, de utánanéztem és lehetséges, ha valakinek nagyon fontos dolga van, akkor a rendőrök beengedik.

3.30. Az az igazság, hogy sokat nem voltam kint mióta az egyetem bejelentette az online oktatást. Ennek több oka is van; 1. úgy gondolom, minél kevesebbet kell érintkezni emberekkel, 2. sok esszét kell írni, 3. hideg van, még mindig nem olvadt el mindenhol a hó. Így bőven megelégszem a kis erkélyünkkel, ahonnan figyelem a kihalt utcát, a továbbra is fél óránként közlekedő üres buszokat és a lakóövezetünket. Lehet csak beképzelem, de szerintem jelentősen több bicikli van a kerékpártárolókban és a lakók autói is mindig a parkolóban vannak, emellett látványosan megnőtt a behúzatlan függönyű, sötét ablakok száma is, hiszen sok itt élő diák hazautazott.

Még egy említésre való pont a boltok állapota. Az utóbbi időben csak a közeli boltba jártam vásárolni, véleményem szerint egyáltalán nincs vele probléma, egyetlen egyszer láttam hiányos állapotban a kenyeres polcot, emellett az olcsóbb tésztákból is kicsit ki vannak fogyva, de egyébként mindent lehet kapni. Az eladók kesztyűben vannak, de ez helyzet előtt is így volt. Maszkban még egy embert sem láttam, se a boltban, sem az utcán. Igazi nagy szupermarketben február 28.-án jártam, ekkor otthon már nem lehetett lisztet és kézfertőtlenítőt kapni; itt még mindenből volt akkor, azóta nem tudom, mi a helyzet, nem akarok buszra ülni és kóvályogni egy számomra feleslegesen nagy üzletben, amikor, amire szükségem van itt a közelben is megvásárolható.

Nem borzalmas az itteni állapot, de félelmetes, hogy minden bizonytalan a jövővel kapcsolatban. Eredetileg május 25.-én utaztam volna haza, de nem látom értelmét az itt maradásnak, ezért átraktam a repülőjegyet 4.-ére, remélem addigra visszaáll legalább, annyira a rend, hogy néhány gép repülhessen és ne kelljen konzuli segítséget igénybe vennem.