Ismerkedés, barátkozás Oslóban

Amikor megérkeztem, már az első naptól fogva úgynevezett ’buddy csoportok'-ba szerveztek minket az itteni diákok, akik azért feleltek, hogy az újonnan érkezetteket segítsék beilleszkedni az oslói egyetemi közegbe az első pár héten. Ennek érdekében mindenféle programokat, bulikat, és kirándulásokat szerveztek ( néha még most is hirdetnek meg utazásokat ) az újak számára. Teljesen pozitív csalódásként ért, hogy mennyire segítőkészek, és nyitottak voltak felénk a vezetők, sőt, rengetegszer volt rá példa, hogy maguktól odajöttek hozzánk, erasmusos, nem norvég diákokhoz ismerkedni, kérdezgetni. Gondoltam ez mennyire szuper, biztos rengeteg norvég barátom lesz, és abszolút össze voltam zavarodva, hogy miért mondogatta mindenki azt, hogy a skandik távolságtartók. De be kell valljam ez nem tartott sokáig, ahogy vége volt az orientációs hétnek, mindenki lassan kezdte megtalálni a kis baráti körét, és többé a norvég diákok sem velünk voltak, hanem a kis klikkjeikben. Érdekes látni, hogy közöttük szinte ugyanazok a baráti körök vannak jelen mindenhol, akár egy házibuliról, akár egy egyetemi programról legyen szó, legtöbbször ugyanazokkal az emberekkel lehet látni őket.

De természetesen egy külföldi tanulmányi úton lehetőség van szinte minden nemzetiségű fiatalt megismerni. Kihangsúlyozom, MINDENFÉLE. Lehet, hogy ez itt Norvégiában gyakori, de elképesztő, hogy a világ minden tájáról érkeznek ide emberek, és mégis egy nyelven tudunk beszélni. Ismerkedni tehát nem nehéz, csak nyitottnak kell lenni, és kilépni a komfortzónánkból, elengedni a gátlásokat, és igenis odamenni ahhoz, aki számunkra szimpatikus, hiszen lehet, hogy ő is arra vár, hogy megszólítsák. Amíg itt vagyok, igyekszem kihasználni a lehetőséget, hogy minél több embert megismerjek, hiszen nagyon sokat lehet inspirálódni akár csak egy rövid beszélgetésből. Majdnem mindenki nagyon barátságos, így sosem félek odamenni senkihez, hiszen  legtöbben azért vannak itt, hogy ismerkedjenek más kultúrákkal. A barátkozás, vagy inkább a barátságokat tekintve én személy szerint azt érzem, hogy mélyebb kapcsolataim nem fognak kialakulni a félév során, hiszen mindannyian visszamegyünk majd a saját kis országunkba, és korábbi tapasztalataimból merítve kijelenthetem, hogy a külföldi barátságokat nagyon nehéz hosszútávon fenntartani. Illetve én vagyok itt szinte az egyetlen magyar, és sokszor előfordul, hogy az azonos nemzetiségűek együtt vannak, együtt utaznak valahova, és ilyenkor érzem, hogy nekem ott nincs helyem. Nem leszek elkeseredett, hiszen én azért jöttem, hogy megismerjek, megtapasztaljak valami újat, habár néha nagyon jól esne csak úgy lökni a sódert a saját nyelvemen, ahogy sokszor azt a németek, vagy a spanyolok teszik. De mindennek megvan a jó oldala is. Habár konkrét baráti köröm nincsen, mindig van kikkel lennem, igazából folyamatosan cserélődik az aktuális csapat, akikkel vagyok, időt töltök. Az első héten sokszor még el is fáradtam, annyit kellett bemutatkozni, beszélni, szocializálódni. Azonban amit sosem felejtek el, és számomra óriási élmény volt, amikor a csapatjátékokon 10 különböző nemzetiségű ember egy célért küzdött, hogy a mi csapatunk nyerje a versenyt, olyankor senkit nem érdekelt, hogy ki honnan jött, egyetlen cél lebegett a szemünk előtt, hogy nyerjünk. Vagy amikor egy 4 fős konyhába 8-an betuszkoltuk magunkat, és mindenki a saját nyelvén próbálta elmagyarázni a sörpong szabályait, és még sorolhatnám…