Ismerkedés barátkozás Rómában

   Az új emberekkel való ismerkedés könnyebb dolog az Erasmus alatt, mint azt korábban gondoltam. Mindenki nagyon nyitott és ugyan úgy egyedül van, mint a másik és egy idegen országban van ismeretlen környezetben. Ezért is érthető ez a nyitás mindenki más felé, aki hasonló cipőben van. ennél egy nagyobb összetartó erő van, ha egy országból is származó, vagy egy anyanyelvet beszélő emberekről van szó. Legnagyobb számban itt spanyolok, franciák, németek és argentinok vannak, akik nagy baráti társaságokat alkotnak és általában idejük nagy részét együtt töltik. Persze másokkal is barátkoznak, de jellemzően egymással. Meglepetésemre nem én vagyok itt az egyedüli magyar, sőt kis országunkhoz képest sokan is vagyunk. A nyelvi órákon találkoztam egy lánnyal, aki nem mellesleg a Corvinus hallgatója is és egy fiúval, aki Szegeden tanul. Továbbá egy másik magyar lánnyal is összebarátkoztam, akit lakótársamon keresztül ismertem meg. A ’Clothes on films’ nevű tanórán pedig, szintén megismertem egy magyar lányt, aki nem Erasmus-os tanuló ugyan, de a mesterképzését végzi a Sapienza-n. Illetve tudok még további három tanulóról is, de velük még nem volt szerencsém találkozni. A korábban említett összetartás itt is érezhető, mert mindig keressük a másik társaságát. Ha valami kérdés van vagy probléma, akkor is egyszerűbb az anyanyelven megvitatni azt, illetve ami a legfontosabb, hogy néha jól esik magyarul beszélni valakivel.

   A barátkozás az elején nehézkesen indult nekem, mert az ESN által szervezett Erasmus-os programokra nem nagyon mentem el. Ennek okát mai napig nem tudom, de valahogy akkor ezt láttam jónak. Meg talán egy kis félelem is volt bennem, mi van, ha nem találok barátokat? Az elő pár hétben lakótársaim sokat segítettek a beilleszkedésben, mert hívtak magukkal várost nézni és esti programokra is, sőt a lakásunkban többször is szerveztek ’Aperitivo’ estét, ahol sok emberrel tudtam megismerkedni. Miután első ESN által szervezett eseményemre elmentem megtört a jég és a lánytársaság, akiket lakótársamon keresztül ismertem meg, nagyon befogadók voltak és rögtön be is vettek ’Whats App’ csoportjukba. Így onnantól kezdve, ha valamit szerettem volna csinálni, mindig találtam rá társaságot.

   Az időm nagy részét franciák társaságában töltöm. Nem is lepődnék meg, ha az öt hónapot követően nem az olaszt, hanem a francia nyelvet sajátítanám el. Négy lakótársam közül kettő francia egy pedig Svájc francia részéről származik, és baráti társaságuk is főként franciákból áll. Sokszor szokták megkérdezni, hogy van e kedvem csatlakozni. Tegnapi napot is Ostia-ban töltöttem velük és még két másik francia lánnyal. Korábban sok sztereotípiát hallottam a francia emberekről, főleg negatív hangvételű dolgokat. De azok közül egyet sem tapasztaltam. Nagyon befogadók annak ellenére, hogy én vagyok az egyetlen, aki nem érti a nyelvüket és próbálnak egymás között is angolul beszélni a társaságomban, vagy mindig lefordítják, miről beszélnek, ha ez nem jönne össze.

   Továbbá akiről nem szabad megfeledkeznem az Giacomo, akivel egy barátomon keresztül kerültem kapcsolatba. Ők előző évben együtt tanultak Londonban és mikor megtudta, hogy jövök Rómába, rögtön megadta Giacomo elérhetőségét. A legjobb módja, hogy otthonosabban érezzük magunkat egy városba és minél jobban megismerjük, ha helyiek segítenek nekünk ebben. Sok mindent mutatott az itteni szokásokról, és olyan helyekre is elvitt, amit nélküle sosem ismertem volna meg. Szerencsémre ugyan arra az egyetemre és szakra jár, mint én, úgyhogy az első héten, mikor kétségbe esve próbáltam kideríteni, hogy is működik itt a rendszer nagyon sokat segített kitisztítani a képet. Mert az ügyintézés itt, mint korábban is írtam nem a legegyszerűbb dolgok közé tartozik.