Ismerkedés, barátkozás - Barcelona

Február 3-án, amikor neki vágtam az Erasmusnak, jöttem az ismeretlenbe. Nem ismertem senkit. Nem voltak kint magyarok, akikhez fordulni tudtam volna. Kivéve egy magyar család és egy amerikai családbarát. De ők sem Barcelonában élnek. Tehát ismerősök nélkül vágtam bele ebbe a kalandba. 

Aminek meg van a pozitív de szintén a negatív hatása is. Kezdjük a pozitív hatásokkal, amiket én felfedeztem. Teljes mértékben rá vagyok kényszerülve az angol és más nyelvek használatára. Tehát a nyelvtudásom úgy érzem rohamosan fejlődik. Muszáj vagyok nyitottnak lennem és barátkozni, különben egyedül lennék, ami nyilván nem a legélvezetesebb az Erasmus alatt. Számos embert megismerek, a világ minden tájáról. Vannak "barátaim" Puerto Ricoból, Finnországból, Svédországból, Németországból, Olaszországból, az USA-ból, Ausztráliából, Szlovákiából, Franciaországból és még a helyi Spanyolországból.  Tehát a látásmódóm és az, hogy megismerem mások kultúráját is erősen megugrott az otthoni életemhez képest. Azért használok idézőjelet a barát szónál, hiszen 1 hónap után, még nem tudok valaki barátnak nevezni. Hiszen teljesen még nem ismerem őket, illetve olyan közel sem állunk még egymáshoz. Illetve, az otthoniakat, akiket barátomnak hívok nem lenne egyenlő az itteni barátokkal. Habár most 1 hónap után úgy érzem, hogy az Erasmuson nem biztos, hogy életre szóló barátságokat köt az ember, de az biztos, hogy ezekre a rövid barátságokra, mindig emlékezni fogunk. 

A negatív oldala számomra, hogy amikor kiérkeztem, teljesen elveszettnek éreztem magam az első pár napban. Jó lett volna, ha hallok némi magyar beszédet, és ha tudok találkozni magyarokkal is. Hiszen ők úgymond egy biztos pontot jelentettek volna, a kint létem során. Azonban hiába érzem azt, hogy az angolommal teljesen elboldogulok, bármiről tudok beszélgetni. Mégis az embernek az anyanyelvén a legkönnyebb kifejezni magát. 

Aztán mi történt tegnap??? Február utolsó napján kirándulni mentem 2 lánnyal egy szervzett utazás keretein belül. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy valami nagyon ismerős hangokat hallok. Rájöttem, valakik magyarul beszélnek mögöttem. Így gyorsan megörültem neki, hátra is fordultam hozzájuk és kérdezgetni kezdtem őket. Kiderült a BME-n tanulnak és ők is erasmuson vannak, csak egy másik egyetemen. Együtt jöttek ki és ők sem találkoztak más magyarokkal. Furcsa érzés volt, velük találkozni. Egyrészt örültem, hogy végre beszélhetek valakikkel magyarul és van bennünk valami közös. Mégis láttam, hogy ők csak egymással voltak. Tehát, nem barátkoztak más nemzettel, csak a magyarok. Én pedig ide nemzetközi "barátságok"  miatt jöttem. De mindenestre örölök, hogy találkoztam velük és néha-néha tudunk együtt valamit csinálni.

Azonban jöjjenek a találkozások. Egyedül érkeztem, barátok nélkül. Az elő ember, akivel találkoztam a lakótársam volt. Egy finn lány. Nagyon kedves és jófej volt. Rögtön megtaláltuk a közös hangot és azóta is nagyon jóban vagyunk. Jólesik vele beszélgetni, amikor itthon vagyunk.

Február 4-én volt a beiratkozás napja, amikor elmentem az egyetemre. Ott rögtön összefutottam egy finn lánnyal és beszélgetni kezdtünk. Mint kiderült ő is teljesen egyedül érekezett és neki sincsenek barátai. Így elkezdtünk beszélgetni és végül beültünk egy kávére, ahol kiderült, hogy számos közös tulajdonság van bennünk. Azóta is nagyon jóban vagyunk. Időközben megismerkedtem egy olasz lánnyal is. A megismerkedésünk nem volt hétköznapi. Az egyetem szervezett úgymond egy Buddy programot, aminek a lényege, hogy két helyi mentor segíti az ittlétünket. Létrehoztak egy whatsapp csoportot is 7 embernek, ebből 2 ember volt a mi mentorunk. Mondanom sem kell, nem igazán jött össze ez a program az egyetemnek. Nem szerveztek semmit, és válaszolni is csak hébe-hóba válaszolnak nekünk. De, hogy folytassam a történetünket. Tudtam, hogy itt nyitottnak kell lenni, még akkoris, hogyha nehezen nyitok mások felé. De megtaláltam ezt az olasz lányt a csoportba. Gondoltam, mit veszíthetek, ha írok neki, lenne-e kedve találkozni. Mint kiderült, ő Valenciából jön, hiszen az előző félévet ott töltötte Erasmuson. De igent, mondott. Rendesen büszke voltam, magamra, hogy én aki nehezne nyit mások felé, kezdeményeztem egy "barátságot". De hát bejött. Az első héten szinte mindennap találkoztunk, különböző programokon vettünk részt. Így találtunk rá az ESN-re, ami a helyi erasmusos diákok szervezte. Számos programot szerveznek, hogy megkönnyítsék a barátkozást. El is mentem az egyik ilyen estjükre, ami egy társasjáték est volt. Nem csalódtam. A játék tényleg segítette feloldalni a gátlásokat és könnyebben barátkozott az ember. Itt ismerkedtem meg számos diákkal. A kezdeti alapkérdések  után. 1. What's your name? 2. Where are you from? 3. What do you study and where?

Itt ismerkedtem meg egy svéd lánnyal, Karolinával, akivel azóta is nagyon jóban vagyunk. Időközben az egyik barátnőm, összekötött egy olasz lánnyal, aki most Barcelonában dolgozik, hogy találkozzak vele. Ő Rajmonda. Az első találkozásunkon olyan nyitottsággal és segítőkészséggel fordult felém, amit eddig még nem is tapasztaltam. Idősebb tőlem jóval, hiszen 28 éves. De mindenben segít és nagyon jól kijövünk egymással. Azóta is többször találkoztunk és sok időt töltünk együtt. 

Időközben sok embert megismertem, az órákról, a nyílt napokról. Több "barátságot" úgy kötöttem, hogy ismertem egy valakit, és ő elhívott, hogy találkozzak az ő társaságával is. Kialakultak nagyobb "baráti" társaságok, akikkel együtt megyünk bulizni, szórakozni. Mégis van pár közelebbi "barátom", akivel napi szinten beszélek, sőt van, hogy azonos órákon is vagyunk. Azt érzem ez a legjobb kivitelezés, hogy legyen 3-4 olyan, akivel közelebb álltok egymáshoz és legyenek olyanok is, akikkel nagy társasággal elmentek például bulizni. Emellett még rájöttem arra is, hogyha valakivel jóba lettél az elején és találkoztatok többször, de aztán valahogy megszakadt a kapcsolat. Az nem azt jelenti, hogy velem van baj, szimplán minden olyan gyorsan történik, hogy egy nap még vele jóba vagy, találkoztok, a másiknap már szinte nem is beszéltek. Tehát nyitottnak kell lenni, hogy megismerjünk új embereket, még akkor is, ha ennek a legtöbbje felszínes barátság és csak 4 hónapig tart.