A koronavírus jelei:

   

   Ebben a témában eléggé érintettnek érzem magam, hiszen a vírus Európai gócpontja Olaszországban van. Múlthét vasárnapig, mikor is kirobbant a hír, hogy Olaszországban elkezdett terjedni a vírus és városokat zártak vesztegzár alá, nem nagyon érzékeltem semmit az egészből. Csak, mint korábban is említettem az idefelé vezető repülőutamon nagyobb számban hordtak az utasok arcmaszkot. Aztán az első eltöltött heteimben feledésbe merült az egész vírus és a környezetemben senki sem foglalkozott vele, néhány arcmaszkot viselő turistán kívül nem tapasztaltam mást. Aztán, ahogy eljött a múlt hét vasárnap ez lényegesen megváltozott. De nem is a kinti életemet érintve, mert furcsa módon itt Rómában ez után sem tapasztaltam óriási felfordulást, viszont ez már nem mondható el az otthonról, Magyarországról, ahol a kitörő pánikot itt is érzékeltem. Ez valószínűleg a médiának volt köszönhető, hiszen más cikket a koronavíruson kívül nem is lehetett találni, ami miatt úgy döntöttem, hogy a hét maradék részében, nem is fogom ezeket a felületeket látogatni. Ha valami fontos dolog történik anagyvilágban, azt úgy is megtudom szeretteimen keresztül. Persze fontos dolog a vírussal foglalkozni és tudni róla, az egészről, de azt túlzásnak tartottam, amit a média művelt vele és annak a hatását is az emberekre nézve. Az élelmiszervásárlási láz is előbb ért el Magyarországra, mint Rómába. Itt abból sem érzékeltem semmit, pedig a héten a város Északi szélén lévő egyik nagy bevásárlóközpontban is voltam. A tanítás sem került szüneteltetésre. Tudtommal nem itteni egyetememen a Sapienza-n, hanem Rómában más oktatási intézményekben sem. Az intézkedés, amit az iskola tett, hogy mindenkinek küldtek  egy levelet az alapvető megelőzésről: Moss kezet! Betegen maradj otthon! stb... Ezek a plakátok egyébként minden közlekedési eszközön is megtalálhatóak. Visszatérve arra, hogy az otthon zajló dolgok nagyobb hatással volták rám, a hír megjelenése után nagyon sokan írtak, hogy mi a helyzet itt, jól vagyok-e, mennyire durva a helyzet. Az egyetlen dolog, amit mondani tudtam, hogy SEMENNYIRE. Az egyetlen külső hatás, ami ért a vírus miatt, hogy a barátom sajnos így nem tudott kijönni, meglátogatni. De itt Rómában az emberek elég higgadtan és viccelődve fogták fel a dolgot. Két tanáromnál is szóbejött a betegség, az egyikük azt mondta az iskolákat biztos nem fogják itt szüneteltetni és mindenki mondja meg az otthoniaknak, hogy nyugalom, nincsen semmi baj. A másik tanár, csak egy kézmozdulatot tett a kérdésre, amelynek jelentése, hogy semmiség. Több maszkot viselő embert láttam az elmúlt héten, a villamoson és buszokon, azokon a részeken, amik a turisztikai központokon kívülre esnek. Illetve az eladók óvintézkedés szempontjából kesztyűt viselnek. Az egyetlen pozitív dolog viszont, hogy a nevezetességek és múzeumok nincsennek tele turistákkal és élvezhetőbb meglátogatni őket. Főleg a Vatikánt. Ugyan is jobb időzítést nem is választhattunk volna ahhoz, hogy a Vatikáni múzeumba látogassunk. Korábban egyszer voltam, két évvel ezelőtt és olyan mértékű tömeg volt, hogy ha sikerült is utat törni, hogy lásd, amit szeretnél, a lökdösődő emberek biztosan élvezhetetlenné tették. Ez különösen igaz a ’Capella Sistina’ esetében, ahová, ha be is fér az ember, csak kevés időt tölthet el. Az őrök hajtják előre és előre a tömeget. Most végre mindent, ami érdekelt nyugodtan és kellő időt eltöltve tudtunk megnézni. Továbbá a kápolnában még ülőhelyet is találtunk és zavarás nélkül tudtuk kielemezni a mennyezet összes festményét. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lettek volna így is sokan a múzeumba, de a különbség azért érzékelhető volt a korábbihoz képest.

Koronavírus UPDATE:

Tegnap délelőtt, ahogy megírtam a blogbejegyzésem a koronavírusról és elindultam a nyelvórámra, mit sem sejtettem még, hogy téves információkat írtam a blogbejegyzésben. Mikor megérkezett Frederico a tanár, rögtön azzal kezdte, hogy a Republica, most közölt egy cikket, miszerint országszerte nem lesz tanítás holnaptól. Senki nem volt ebben még biztos, a tanár sem és a diákok sem. Aztán egyszer csak pár perccel később robbanásszerűen kezdett el terjedni a hír és a telefonom megállás nélkül rezgett és csak rezgett. Ennyi levelet egyszerre még nem kaptam. Először csak Erasmusos diákok, barátok, aztán nem sokkal már otthoniak is és persze a szüleim is írtak, hogy igazak-e a hírek. A hírek igaznak bizonyultak, de hivatalosan értesítést még nem kaptunk ekkor az egyetemtől. Este 19 óra környékén kaptam egy email-t Frederico-tól. Ebben azt írta, hogy még mindig nem 100%, hogy nem lesz iskola. Az egyetem is vár a kormány döntésére. Továbbá az email azért is lényeges volt, mert a mai nap folyamán került volna sor a záró nyelvi teszt megírására, ami ugye meghiúsult, de akkor még nem lehetett tudni, hogy mire számítsunk. A hivatalos értesítőt csak este 21 óra kaptuk meg és ekkor vált biztossá, mivel az egyetem is közzétette, hogy Március 15.-éig nem lesz tanítás.

A kormányrendelet alapján Március 15.-eig felfüggesztik az oktatást Olaszország szerte. Ha megnézzük, igazából egy 10 napos időszakról van szó, amit nem teljesen tartok indokoltnak. Ami ezzel a céljuk lett volna, szerintem kevés idő hozzá, másrészt ezzel nem arra fogják ösztönözni a diákokat, hogy otthon maradjanak, hanem pontosan az ellenkezőjét. Hiszen, az egy hetes "szünet" mire lenne alkalmasabb, ha  nem baráti találkozókra, programokra, amire eddig nem volt idő, vagy utazásra. Másrészt számomra az egyetem, hivatalosan, az óráim kezdete múlthéten voltak vagy ezen a héten lettek volna. Így örülök is ennek a rendeletnek meg nem is, mert most legy egy plusz hetem arra, hogy megnézzem azt, ami még nem tudta, viszont éppen hogy elkezdődött, már vége is szakadt egy kis időre. A későbbieket tekintve remélem, hogy nem fogják meghosszabbítani ezt az időszakot, mert nagyon szeretnék a városban maradni és kiélvezni a lehetőségét annak, hogy öt hónapot tölthetek el Rómában.