Nottingham-terepbejárás

Szűk tégla házak sora, kerítés helyett egyenesre nyírt sövény, vízcseppektől tükröződő betonút, gondos előkert.  Ez Arnold, Nottingham külvárosa, ahol elsőemeleti szobámat bérlem.

Kisváros a kisvárosban, saját szabadidős központtal, sportcenterrel, színházzal és charity shoppokkal. 

Gyakorlatilag minden ház ugyanolyan; szinte mindegy, hogy a 124-es vagy az 55-ös házszámba nyitok be, biztos, hogy lesz ott egy lépcső alatti gardrób, egy utcafrontra és egy kertre néző nappali kandallóval és egy kutya, ami e kettő között cirkálhat naphosszat

Nem nagy házak ezek; két normál méretű hálószoba, egy kisszoba és egy fürdő jut az emeletre. Az én esetemben ezen hárman osztozunk; az angol tulajdonos hölgy, egy korombeli francia lány és én.

A kisvárosi környezetért egy aktuális forgalomtól függő 20-30 perces buszúttal kell fizetnem. Ez csak abban az esetben teher, ha egy késő esti járatra van szükségem. Ha a tömegközlekedést nézzük, itt negyed tizenkettőkor takarodót fújnak. Utána marad az über vagy taxi.

Ilyen esetekben könnyebbség lenne egy három perc sétára eső kollégium, de akkor miként mesélné el nekem a hazafelé tartó buszon mellém ülő angol néni, hogy hogyan pálinkázott anno a férje egy 56-ban kivándorolt magyarral a hétvégi sakkjátszmáik felett? Az ablakon kinézve elsuhanó Johnny Pusztai magyar hentesbolt cégér is a szívemhez nőtt már az ingázásaim során.

A busz közvetlenül az egyetem főépületénél tesz le. Az első és hátsó homlokzat akár színházi díszletként is működhetne; egy 180 fokos fordulattal a tengelye körül megpörgetve két teljesen eltérő korszakot képvisel. Egy nagyon ügyes példa arra, hogyan lehet kiegészíteni és bővíteni valamit, sértetlenül hagyva az eredeti falakat.

A city campus 7 különböző részből áll, az egész egyetem 25 000 diákjából 16 000 tanul itt. Mind a megjelenés, mind a felszereltség nagyon látványos és modern. A lehetőségek tárháza végtelen; zene centertől kezdve a csütörtöki ingyenes nemzetközi ebédig mindent tálcán kínálnak.

A könyvtáron áthaladva úgy érzem magamat, mintha a Google épületében sétálnék; Starbucks a bejáratnál, tetőkert a felső emeleten, üvegajtós konferencia termek, kanapé-és fotelrengetegek és egy nagy csoport szabadon igénybe vehető számítógép. Már csak a csocsóasztal hiányzik…

50 méter sétára találok azt is a Global Lounge-ban; ez kizárólag a nemzetközi tanulóknak kialakított helység ismerkedésre, beszélgetésre, pihenésre. Gyakorlatilag egy kicsinyített student unionnak felel meg; kanapék, amerre a szem ellát.

Kávézóban, étteremben sincs hiány. Nem csak a 2 perc sétát jelentő városközpont adta lehetőségek korlátlanok, az egyetem területén is biztosított a terülj-terülj asztalka.

Ha már a korlátlanság; a kerekesszékesek mozgásterének megkönnyítését tekintve ez az ország mindenképp előttünk jár. Legyen az egy esemény értesítő email vagy egy piktogram a falon, MINDENÜTT ott a félkövérrel kiemelt jelzés: a helyszín mindenkinek akadálytalanul megközelíthető.

Mind a város, mind az egyetem a legmagasabb szinten igyekszik kiszolgálni a diákok igényeit és az eddigi ittlétem alapján elmondható, hogy mindezt sikerrel teszi.