Joensuu, Finnország

A finnországi kalandba egy szaktársammal vágtam bele, akivel teljesen véletlenül választottuk ugyanazt az egyetemet. Együtt utaztunk ki, én ennek nagyon örültem, óriási biztonságérzetet adott. Január 5.-én indultunk, utunk első állomása Lappenranta volt, tökéletes lett volna minden, ha repülőgépünk nem fél órás késéssel szállt volna le, ami miatt lekéstük az aznapi utolsó Joensuu-ba tartó vonatot. Pedig tényleg minden nagyon jól alakult, nem zuhantunk le, nem volt vészesen hideg és a repülőtér annyira pici volt, hogy a bőröndöket pillanatok alatt megtaláltuk és ki is jutottunk gyorsan az utcára.

Viszont az előttünk álló éjszakára sürgősen megoldást kellett találnunk. A szaktársam bement érdeklődni a lehetőségeinkről a repülőtér épületének azon az ajtaján, ahova az induló utasok mennek be, én addig a csomagjainkra vigyáztam az érkező oldalon. Nagyon pozitív élmény volt az első találkozás a finn emberekkel. Két idősebb hölgy és egy fiatalabb fiú zárta aznap a repteret és segítettek nekünk, ahogy tudtak. Nagyon jól esett, hogy tájékoztattak arról minket, hogy drága a taxi, busz nincs, de mindjárt letelik a munkaidejük, szóval szívesen elvisznek minket egy szállásra. Viszont a szállást, amit szintén ők találtak, drágának találtuk erre a pár órára, így belevetettük magunkat a finn éjszakába és az állomás melletti Mc’donalds-ban kötöttünk ki, ahol az éjszakát is töltöttük. Vasárnap éjszaka az étterem tele volt fiatalokkal, de látszott rajtuk, hogy nem buli előtt vagy után térnek be enni, hanem csak egy gyors vacsorát akarnak a barátaikkal és már mennek is. Az étteremben a rendelésen kívül nem szólt hozzánk senki, bár éreztük, hogy néznek minket és beszélnek rólunk. Két fiatal nagyon fáradt lány óriási bőrönddel, nem valószínű, hogy megszokott látvány. 

Teltek az órák, lassan január 6. lett, ami Finnországban ünnepnap. Miután egyre többen tértek be a Mc’Donaldsba a reggelijüket elfogyasztani, úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a vasútállomás várójába. A váró körülbelül akkora volt, mint a reptér épülete, jöttek-mentek az emberek és a vonatunk is pontos volt.  A kalauzhölgy kedves, barátságos volt, segített elhelyezni a csomagjainkat. Nagyon csendes volt a vonat, kevesebbet rázkódott, mint a repülőgép és nagyon tetszett a látvány, amit az ablakból láttam. Viszont az álmosságom erősebb volt, így egy rövid, de kellemes alvás következett. Joensuu-ban már jobb helyzet fogadott minket. Az állomásra kijött elénk Maria, a tutorunk és elvitt minket és a nagy, nehéz csomagjainkat a szállásunkra, a kulcsunk szerencsére már nála volt. Szembesültünk vele, hogy az exchange studentek többsége is megérkezett a városba és már kipihenték magukat annyira, hogy egy közös város és egyetemnézésre menjenek. Erről mi sem akartunk lemaradni, így a fáradtság ellenére elindultunk. Hasznos volt ez a kis túra, amit 3 tutor tartott, megnéztük, hogy hol lesznek az orientációs hét programjai, így másnap reggel sokkal magabiztosabban indultunk az egyetemre. A városnézés után nagyon jó volt a szállásra visszaérni, mozgalmas 24 óra állt, mögöttünk, de sikeresen vettük az akadályokat és ebben nagy szerepük volt a segítőkész finn embereknek is.