Élet Rómában

    A lakás mondhatni Róma belvárosában található, az egyik legszebb környéken, a  Villa Borghese közvetlen közelében. Az elhelyezkedését imádom, mert gyalogosan is megközelíthető távolságokban van tőle nagyon sok minden és tömegközlekedés szempontjából is megfelelő. A Piazza Navona 30 perc sétára van, a Spanyol lépcső pedig csak 15 percre. Ez a távolság pontosan arra jó, hogy ne legyenek turisták a környéken. Itt már csak helyi lakosokkal lehet találkozni, illetve sirályokkal és papagájokkal, akiknek kedvelt elfoglaltsága közé tartozik egymással veszekedni, kifejezetten a kora reggeli órákban. A környék vásárlás szempontjából is kifogásolhatatlan, hiszen egy 'doc' nevű élelmiszerbolt 2 percnyi séta alatt elérhető, több ruhabolt, gyógyszertár és kávézó is található a mellettünk lévő utcában, amely egyenesen a villamosmegállóhoz vezet. Olasz tömegközlekedéshez viszonyítva pontosan közlekedik és a legfontosabb, hogy még a gyakori sztrájkok alatt is működik, ami a mai napon is zajlik a városban. 

   Mindennapjaim fontos színtere a szobám, ami elég nagy méretekkel rendelkezik. Van benne hely bőven, belmagassága is igen magas. Az egyetlen furcsa benne, amit még mindig nem tudok hova tenni, hogy nincs csillár, sőt, semmilyen világításra szolgáló eszköz a mennyezeten. Helyette asztali lámpák adnak fényt az esti órákban. A szobám bútorzata igen régies. Több generációs fabútorok, amik egyedi hangulatot adnak és otthonosabbá is teszik a szobát. Szobámból egy erkély is nyílik, amiből közvetlen kilátás nyílik a parkra. A lakás többi része is elég tágas, illetve igényes és felújított. Rajtam kívül még négyen laknak a szintemen. Egy olasz lány, kát francia és egy svájci lány lakik itt, illetve a tulajdonos lánya egy emelettel feljebb. Nagyon élvezem az internacionális környezetet, és amikor valaki főz, mindig próbálok ellesni egy két receptet. Szerencsére nagyon kedves emberekre találtam, akikkel öröm az együttélés. A lakás struktúráját viszont még mindig nem látom át teljesen tisztán. A folyosó végéről egy lépcső vezet fel az emeletre, ahol a tulajdonos lánya lakik. Néha feltűnik egy idősebb férfi, akik a lakásban szokott összeszerelni és megjavítani dolgokat. Néha még vacsorázni is velünk szokott. Illetve egy kiskutyus is feltűnik olykor a láthatáron. Van amikor csak az ugatását hallom és van, hogy napokig nem látom. Eleinte furcsán éltem meg ezeket, de most már úgy vagyok vele, hogy 'olasz' dolgok ezek és itt ez a megszokott. Még egy szintén érdekes dolog, hogy a mosógép is odakint, az erkélyen található. Korábban még sosem láttam ilyet. Valószínűleg azért nem nagy probléma, mert télen sincsen annyira hideg itt, kivéve a szobákban. Hiszen a nagy belmagasság egyetlen hátulütője, hogy az aprócska radiátor, ami általában itt van, képtelen befűteni a szobát. Ezért is alszom két takaróval és vastagpulcsiban.

   Itt Rómában a Sapienza Egyetem tanulója vagyok, ami óriási kampusszal rendelkezik. Azon kívül pedig több épületet is birtokol elszórva a városban. Múlt héten kezdődött el az intenzív nyelvórám, ami szintén nem a főkampouszon taláható, hanem San Lorenzoban. Ez a kerület az egyetemi élet heves színtere, az Erasmusos események nagy része is ide van szervezve, illetve ha az ember nem akar túl sokat költeni az este folyamán, a környék bárjai megfelelőek erre a célra. Jelenleg a mindennapjaim fontos részét képezi a nyelvóra. Meglepetésemre nem vagyok egyedüli magyarként itt, mivel ezeken az órákon együtt tanulok egy magyar lánnyal, aki nem mellesleg szintén a Corvinus tanulója és egy fiúval is, aki a Szegedi Egyetem orvostan hallgatója. A három órás nyelvórák fontos részét teszik ki számomra a kávéautomaták, amelyek meglepően finom kávét készítenek, és miközben fáradtan várjuk a következő koffeinadagot, még memóriajátékot is tudunk velük játszani.

Érdekesség: A fő kampusz legjellegzetesebb épülete előtt található egy kút, amelynek közepén Minerva szobra található. Az első és egyben legfontosabb információ, amit az egyetemen kaptam, hogy sohase nézz bele a szobor szemébe, mert különben meg fogsz bukni az összes vizsgán. Azóta is próbálok rá ügyelni, hogy ez ne forduljon elő.