angol farsang?

Angliában nincsen farsang. Van cserébe Light Night, amikor a város bizonyos pontjait megfestik fénnyel. Van cserébe new orleansi Mardi Gras-t imitáló karnevál a helyi szórakozóhelyen. És van cserébe Global Week, amikor az egyetemen előforduló nemzetek összegyűlnek a főépület aulájában, felveszik tradicionális népi ruháikat és kis ízelítőt adnak a kultúrájukból egymásnak.

Az ízelítőt szó szerint kell érteni; minden asztalkán egyedi lakoma sorakozott Columbiától Romániáig. Az utóbbi asztaláról jó pár dolgot át lehetett volna pakolni a hiányzó magyar pultra is; legyen szó puliszkáról vagy töltött káposztáról.

A kiállító országok (túlnyomó többségben Európán kívüliek) szívüket-lelküket beletéve képviselték országukat. Volt valami megható abban, ahogy ez a rengeteg, országától és kultúrájától távol élő diák egy kis időre hazatér, még ha a haza ez esetben csak egy aprócska kockás terítőt jelent, rajta otthoni kedvencekkel.

Legalábbis az aula légkörén én ezt éreztem, de lehet ez csak téves interpretációja egy olyan valakinek, aki két hónapja nem evett Pick szalámit, nem talál Túró Rudit a boltok hűtőjében és azon viaskodik magában, vajon megeheti-e a konyhaszekrényben heverő Dunakavicsot, amit egyébként ajándékba hozott az ittenieknek…

 

Az esemény többek közt azt is bizonyította, hogy Angliát szerencsére még nem érte el a média generálta tömeghisztéria; az emberek kíváncsian, mindenféle aggodalom és kézfertőtlenítés nélkül kóstolták egymás házi ételeit.

Egy teremmel odébb indiai divatbemutatót és afrikai táncokat tartottak. Utóbbihoz csatlakozni is lehetett. Két arab és két ázsiai is meglepte az összegyűlteket egy rövid néptánc bemutatóval.

 

Fantasztikus belegondolni, hogy egy napsütéses februári délután hány különböző kultúra szúrta le a zászlóját ezen a pár négyzetméteren.