2020. január 5.

     Már a megérkezésem első pár percében hatalmas nagy élménybe csöppentem, mert nincs is jobb móka annál, mint hogy fél órás késéssel szálljon le a repülőd, ami az utolsó Joensuuba induló vonatod lekésését eredményezi.

    20.00 helyett fél 9 körül szállt le a gépem Lappeenrantában. Szörnyen izgatott voltam az első Finnországi mély lélegzetvételemtől, mert páran azzal riogattak, hogy még ha a kabátom jó is -20 fokig, a magyarok tüdeje nincs felkészülve arra a dermesztő hidegre, ami a finneknek mindennapi. Azonban az első dolog, amit nyugtáztam a repülőből kilépve, hogy "nem fázom" és ez nagyon fontos volt számomra. A következő lépés az volt, hogy megkeressem a szaktársam, akivel jöttem, mert ugyan azok a feltételek vonatkoznak mindkettőnkre itt az erasmuson utazás, szállás, egyetem és szak szempontjából is tehát mondhatni nem voltam egyedül. A váróban, (ami egyébként eszméletlen miniatűr volt egy nagyjából 4 méter hosszú futószalaggal a csomagoknak) kikerestük a bőröndjeink és már készen is álltunk. De mire? Mert a vonat fél9 körül elment. Úgy döntöttünk innen bemegyünk valahogy a városba és kiveszünk egy szobát. A döntést követően kimentünk az ajtó elé felmérni a terepet, de se taxi állomást se buszokat nem láttam, csak furgonokat. Szaktársamat hátrahagyva cuccainkkal, bementem segítséget kérni az első embertől, hátha van valami helyi busz járat, ami bevisz innen a városba. Hát nincs. Egy fiatal srácot találtam a pultban, tőle kértem segítséget, erre rögtön jött segíteni még két középkorú nagyon aranyos nő is. Megkérdeztem a buszhelyzetet , de kiderült, hogy csak taxi van, ami alapvetően nagyon drága és mivel vasárnap is van meg este is, így még annál is drágább, szóval nem javasolják. Az egyik nő elkezdte lerajzolgatni, hogy mennyit kéne sétálnom ahhoz, hogy a városba érjek, aztán belefáradt és inkább felajánlotta, hogy elvisz kocsival, ha megvárom, amíg végez. Mondtam, hogy van még egy lány is. Annyi cucchoz nem volt elég nagy a kocsija, úgyhogy ketten segítettek. A fiatal srác megtalálta nekünk a legolcsóbb szállást is, ami kb "csak" 70 euró volt egy éjszakára. Szóval másik megoldást kellett találni. Kiderült, hogy itt az egyetlen épület, ami nyitva tart egész éjszaka, az a McDonald's. El is dőlt az éjszakai program és az első kulturális sokk is elérkezett, ami pedig nem más, mint a finn emberek segítőkészsége. Alig töltöttem el fél órát finn földön és máris valaki meleg kocsijában utazhattam. (10-kor már zárt is az az apró reptér) Kitettek minket a mekinél, mi pedig letelepedtünk. Este 10-től elég sok idő volt még a holnap reggeli 9 órás vonatig.Ott létem alatt nem sok izgalmas dolog történt, csak egy rakás fiatal járkált ott egész hajnalban, időnként vissza-vissza térve, ítélkező tekintettel, mintha nem lett volna magától értetődő a szituáció. Amikor elmentem mosdóba, nem egészen volt egyértelmű melyik a női és melyik a férfi, ráadásul a valószínűleg női ajtón volt egy papír finn felirattal. A  biztonság kedvéért lefotóztam és elküldtem egy finn ismerősömnek, aki kb 2 percen belül válaszolt is, így amint végeztem, kiderült, hogy a felirat annyit jelentett, hogy "nem üzemel". Hát nekem üzemelt. Amikor később visszamentem, már híre pora sem volt a feliratnak. 

  Kedves szaktársammal megbeszéltük, hogy az lenne a célravezető, ha felváltva aludnánk és nem egyszerre, hátha nem dobnak ki és kezdje ő nyugodtan, én majd a vasútállomáson alszok. Nem dobtak ki. Reggel 7 körül átmentünk a vasútállomásra, ami egyébként 300 méterre volt, de annyi csomaggal csak negyed óra alatt sikerült teljesíteni a távot. Aludtam valami nagyon elhanyagolható mennyiséget, aztán eljött végre a reggel 9. Meg a vonat is. Valami gyönyörű, hatalmas, két emeletes vonat volt, 2 óra volt az utunk és 30 euróba került teljes áron. Amikor megérkeztünk, a tutor-unk, Maria már várt ránk a vasútállomáson a párjával és kocsival elvittek minket a szállásunkra. 

  Az új lakótársunk egy amerikai, 19 éves, imádni való, aranyos lány, aki nagyon szeret beszélni. Azt gondoltam, hogy akkor most lesz lehetőségem tegnap óta ténylegesen aludni egyet délelőtt 11kor, de Maria meghívott egy város sétára a többi erasmusos diákjával és még egy másik tutor diákjaival, így rögtön volt szerencsém több új embert is megismerni. A túra 2-szer 2 euróba került, mert az itteni buszoknál 10-14 között és 6 óra után 2 euró a jegy, viszont azon kívül 3,80 euró. A túra után végre belaktam a szobám, fürödtem egy jót és aludtam egy 12 órát.

   Összességében az első benyomásom Finnországról, hogy túlélhető a hidege, nagyon segítőkészek az emberek, a tinédzser korosztály szeret ítélkezően nézni, nincsenek macskák az utcákon, hajléktalanok sem voltak, a tömegközlekedés eget rengetően drága és a fiataloknak ugyan úgy kint van a bokája.